Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. február 3-i ülése - Az első ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. február 3
Az MSZMP KB NJKB 1989. február 3-i ülése Hatalmi grémium döntik el. A lakosság egésze, és a tisztikar elsősorban. A belügynél ugyanez a helyzet, ha ez napirendre kerül, ugyanezt mondanám el betűről, betűre. Köszönöm szépen. Horváth István: Én ezt nagyon komoly munkának tartom, hogy elkészült, és a következőket szeretném hozzáfűzni. Civil módjára ugyanakkor hangsúlyozni, hát a szakértelem az itt van az anyag készítőinél. A Korom elvtárs tett fel egy fontos kérdést szerintem. Milyennek ítéljük meg a mai viszonyok között a hadsereg teljesítőképességét, potenciálját? Kárpáti elvtárs nemzetközi dolgokat mondott, én magyar viszonylatban mondanám azt, hogy az én felfogásom szerint, ha az ország mai politikai, társadalmi, gazdasági teljesítőképességét, potenciáját nézzük, akkor ehhez képest szerintem a hadseregnek teljesítőképessége - ehhez is és innen kivetítve a nemzetközileg is összehasonlítást véve, akkor szerintem azért jobb, mint amire úgy ma az ország egyébként képes. És ez feltehetőleg nem annyira, én szerintem, a technikai szinten múlik - ezt, mondjuk, egy amerikaival, szovjettel, NSZK-val szemben mindnyájan ismerjük -ezt nem lehet összevetni, a többiekkel meg azért úgy nagyjából össze lehet, én szerintem inkább azon múlik. A Fock elvtársnak abban igaza van, hogy ez egy nagyobb figyelmet érdemlő dolog, de ami ott abban a bekezdésben van, hogy ennek a hadseregnek jó a politikai morálja, elsősorban a vezetés miatt. Itt most én lefelé végig veszem a vezetésben dolgozókat. Szóval nem egyszerűen a hadsereg vagy a minisztérium vezetésére, a vezetése miatt, ennek a politikai morális egységéről azért, hogy ha ez itt-ott már vannak rajta bizonyos kis repedések, hajszál, vagy most nagyon nem tudom, de azért én szerintem olyan, ami többet tud nyújtani ahhoz képest, amivel a társadalom számol. Én ezt legalábbis így látom. Volna néhány pontosító megjegyzésem az anyaghoz, bár itt inkább a fejlesztéssel foglalkozunk, de a helyzetről van szó és az ide visszavezethető. Második oldal, második bekezdésében azt írják az elvtársak, hogy 1959-60-tól lényegében a legutóbbi, az általános jellemző a hidegháborús légkör. Ezt én azért árnyaltabban fogalmaznám, mert itt a '60-as évek bizonyos idejétől a '70-es éveket végigkísérte, az enyhülésnek és a feszültségnek a váltakozása. Méghozzá úgy, ugyanakkor, hogy az enyhülés idején is a fegyveres erőknél arra kihatása az enyhülésnek, számottevő kihatása nem volt, szóval a katonai, politikai enyhülést nem követte, sőt ez alatt az egész idő alatt - és ez igaz - folytatódott a fegyverkezési versenyben a spirál. Jó, de ezt, hogy a hidegháborús idő volt itt
