Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése - Az ötödik ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. június 9
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése bizottsághoz, hanem akkor Sto [...] volt a miniszter amikor létesítettük ezt, és ugye ott nagyon ritkán teheti be a lábát mondjuk a KGB-be, én mint nagykövet is csak háromszor voltam ott, ugye főtitkári megbízatásból meg nem tudom milyen megbízatásból Andropovnál. Itt pedig hát a minisztériumban vannak, hát ez ugye lényeges különbség, és én azt mondom, hogy együtt kell működni, hát természetes, már nincsenek, nem a központban, nálunk a nagykövetségre volt telepítve, ez a tisztességes, korrekt dolog. Itt pedig mi látjuk el őket irodával stb., ez különbség, lehet, hogy ez változott, én üdvözlöm. Tehát együtt kell működni. A Szovjetuniónak óriási lehetőségei, abból nekünk profitálni kell, és nyilván ők is támaszkodnak miránk, mert mindig is nagyra értékelték a magyar hírszerzést minőségileg. Sőt, nekünk az amerikaiakkal is együtt kell működni információszerzésben. Hát a terrorizmussal szembeni és egyéb területeken, hát itt is vannak különbségek, de hát a hírszerző munka is olyan, hogy nem kell túlságosan fetisizálni, hanem ilyen emberi társadalmi tevékenység részét képezi, tehát nem az együttműködés ellen vagyok, hanem, hogy ez tisztességes, két ország közötti, egyenlő viszonyban vagy az egyenlőségen alapuló viszonyban illesztődjék be, és hogy ebből a Magyar Népköztársaságnak kára ne legyen. Mert ugye itt is az volt, amit Grósz elvtárs feszegetett, hogy oda adtuk a szovjeteknek, és még csak tisztességesen meg sem fizették. Hát ez volt a korábbi, gondolom, ebben is van márváltozás. Lehet, hogy mi sem tudunk bizonyos dolgokkal mit kezdeni, oda kell adni, ha megfizeti. A következő dolog. Én is úgy látom, hogy nem teljesen volt korábban rendezve, lehet, hogy ebben is van változás a belügyi szolgálat embereinek a helyzete a külképviseleteken, nagykövetségeken. Ugye ezt egyszerű ember is észreveszi, hogy például Bécsben ki a belügyes, mert ugye nagyobb a gépkocsija, jobban ellátott, holott éppen ellenkezőnek kellene lenni, hogy senkinek a szeme sem rebbenjen, mert nem veszi észre, hogy mi van ott. Ezt is komolyan én is tudom, hogy ez elkerülhetetlen, de ebben komoly túlzások is voltak. Nemcsak a katonáknál voltak ilyen dolgok, hanem a belügyeseknél is. Hát például Moszkvában. Én annak idején elmondtam. Kárpáti elvtárs is tudja, hogy a Varsói Szerződés stábjában jelen vagyunk rendesen. Ugyanakkor a nagykövetségen tábornok volt a katonai attasé, mellette egy ezredes, alezredes, őrnagy és volt egy adjutáns, valószínű ez is kisebb ma már. Na, most ugyanígy Moszkvát megrakni belügyesekkel, annak nem sok értelme volt, és hát ugye a rezidens is komoly rangban volt, ezredesi rangban volt, és stábja minden, és nem lehetett vele sokat kezdeni abban az időben. De értékeltem őket, mert emberileg nagyon jól álltak hozzá és csinálták. Hát 523
