Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése - Az ötödik ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. június 9
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése elvtárs bizottságával egyetértettem abban, hogy akkor, abban az időben két-három évig úgy gondoltam, nem lehet a Varga Istvánék álláspontját [...] hanem az Antos álláspontján kell menni, gazdaságot kell rendbe rakni. Na, most ez a tárgyalt anyaggal kapcsolatban. Azt hiszem, hogy egy mondatban össze tudom foglalni, hogy mi a különbség köztünk. Nekem meggyőződésem az, hogy a gazdasági területen eredményt kell elérni, és az, ami Kínában történt, ami Lengyelországban történt - lengyelországi kriminális választási eredmények, nekem azt bizonyítják, hogy nem szabad túlszaladni ebben a reform retorikában, nem szabad túlszaladni, gazdasági eredményt kell elérni. A nép túlnyomó többsége abból indult ki, hogy mit nyújt neki az a reform. És ha a reform azt nyújtja, hogy egyre rosszabbul él, akkor szembefordul azzal, aki a reformot képviseli. Szeptemberben voltam kint tavaly Kínában, tőlem sokan megkérdezték, több nyilatkozatot is kértek tőlem, hogy mi a véleményem, akkor is lehetett látni, hogy hatalmi harc van a párt és kormányzati vezetők között, hogy lehet-e tovább csinálni a gyorsabb fejlődést a reformban is és a gazdaságban is. Én olyan tanácsot adtam, hogy a gazdasági területen le kell fékeződni egy kicsit, mert a 18-20%-os infláció és az üzemek egyharmad része nem tud dolgozni, mert nincs áram stb., és féltem tőle, hogy ez lesz. Na, most én nem vagyok nyilatkozó természet. Amikor funkcióban voltam, nyilatkoztam. A szám elé rakták a mikrofont, és beszéltem. Most, mint öreg nyugdíjas úgy vagyok vele, hogy nyilatkozom, és annak szerencsére nincs olyan súlya, akár jó, akár rossz, háthajó lenne, akkor jó lenne, de ha rossz a nyilatkozat, nincs olyan súlya, mintha a kormány nevében vagy a párt nevében mondom. Én 15 éve nyugdíjba vagyok, úgyhogy én mondhatom a magamét kicsit bátrabban. És most csak visszautalnék arra, mielőtt nagyon besorolnának engem azért, mert nem vagyok ilyen reform retorikának a híve - most nem akarok senkit túlkiabálni. Nagyon elsorolnának engem a balfenékre. Megmondom ennél az asztalnál még senki nem mondott semmit a Nagy Imre-perrel kapcsolatban. Sokan csodálkozva néztek rám, elsősorban Kárpáti elvtárs hökkent meg, amikor azt mondtam, hogy politikai gyilkosság volt. Itt ennél az asztalnál mondtam. Nyers elvtárs ezt átvette, és a bizottságban Fejtivei tárgyalva már úgy mondta. És nem hiába mondtam az igazságügy miniszternek, hogy azt vizsgálja elsősorban, hogy miért '58-ban és miért nem '57-ben volt a tárgyalás. Ha '57-ben lett volna a tárgyalás, Nagy Imre, szerintem, megérdemelten 5-6 évet kapott volna, és 1963-ban kiszabadult volna a többiekkel együtt. De az egy évvel későbbi tárgyalás, már 490 majdnem törvényszerű volt, hogy az következik be, ami bekövetkezett. Hatalmi grémium
