Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. április 28-ai ülése - A szocialista országok helyzete, hazánk kapcsolatai a szocialista országokkal
Az MSZMP KB NJKB 1989. április 28-ai ülése a szocializmus védelmének nevében ne kerüljön sor egy- vagy többoldalú katonai akcióra. A KGST-együttműködés a hetvenes évek végére zsákutcába került, megszűnt dinamizáló és védő szerepe, nem képes ösztönözni a tudományos-műszaki haladást. Az együttműködési modell átfogó megújítása a tagállamok eltérő törekvései miatt egyelőre várat magára. Az együttműködést csak a tagországok belső korszerűsítési folyamatai előrehaladásának függvényében lehet új alapokra helyezni. A reform azonban a szocialista országok fejlődésében nem az egyedüli irány. Akadálya a KGST-együttműködés reformjának az is, hogy a három kedvezményezett ország - Vietnam, Mongólia és Kuba - a segélyezés eddigi gyakorlatának fenntartásához ragaszkodik. A KGST átfogó megújítása ezért középtávon nem várható, az belátható időn belül nem válik valódi integrációs szervezetté, hanem megmarad a - jobbára sugaras elrendeződésű - kétoldalú együttműködések keretének?0 A szervezet gazdaságunkat segítő hatásaival legkedvezőbb esetben is csak az ezredforduló után számolhatunk. A szocialista országok közötti együttműködés nagy jelentőségű fejleménye, hogy - Vietnam kivételével - a VSZ, illetve a KGST valamennyi tagállama teljes értékűen rendezte kétoldalú kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal. Ezzel egy legalább két évtizedes szakadás szűnt meg, s egyúttal a nemzetközi kapcsolatrendszer egészét is károsan befolyásoló konfrontációt sikerült felszámolni. 4. Magyarország helye a szocialista világban A szocialista országokkal - mindenekelőtt a reformpolitikát folytatókkal - fenntartott korrekt, jó viszony a magyar modernizálási és reformtörekvések politikai szempontból meghatározó jelentőségű hátterét jelenti. Politikai kapcsolataink alakulását alapvetően két körülmény határozza meg. Egyrészt közös az érdekeltségünk a nemzetközi enyhülés elmélyítésében, az államok közötti bizalom megszilárdításában, a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésében, az alapvető egyetemes problémák megoldásának elősegítésében. Másrészt viszont fokozódó különbözőségek mutatkoznak a gazdasági és politikai reformokhoz való viszonyban; elsősorban a szocialista piacgazdaság, valamint a politikai pluralizmus és a többpártrendszer megítélésében; a humanitárius-emberi jogi kérdéskör értelmezésében és gyakorlati kezelésében; a szocialista együttműködés 403 Értsd: minden tagország a Szovjetunióval való kétoldalú kapcsolatokra koncentrál, hiányoznak a többoldalú, multilaterális együttműködések. 449
