Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 31-ei ülése - A harmadik ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. március 31
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 31-ei ülése fokozatosan megoldani, az egy fontos feladat. Szóval így gondoltam a fokozatosságot. Borbély Sándor: Egy fontos kérdés: a munkásőrség baráti köreit nem mi szervezzük. Ezek önként jönnek létre. Egyetértek abban Grósz elvtárssal, hogy ezt politikai eszközzel kell elrendezni. De én még feltételezhetem magamról, hogy engem valaki megsért, s mondok link tagokat, s elkezdek [...] ezeknek a baráti köröknek a tagjai 130 valahány és 60 ezer ember van benne. Működnek, vagy programjuk, egyik ilyen, a másik olyan. Ebbe a munkásőrség országos parancsnoka nem szólhat bele. A helyi vita az helyi vita, hiába. Nagyon szeretném, ha ez a Keserű elvtárs dolga [...] neki is mindenhol jár a szája. 295 hogy végig kell gondolnunk, hogy a parlamentnél ne-e kezdeményezzünk, egy rendkívüli állapottal kapcsolatos állásfoglalást,29 s hát ennek megfelelő intézményrendszer létrehozását és kialakítását, ami nem feltétlen a Kormányt jelent, hanem a Kormánynak egy szűkebb kabinetjét, nagyobb 294 A jegyzőkönyvből hiányzik 12 oldal, amely a kézirat lezártakor sem volt megtalálható a MNL OL-ben őrzött anyagokban. MNL OL M-KS 288. f. 62. cs. 3. ő. e. Szó szerinti jegyzőkönyv az MSZMP KB Nemzetközi Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottság üléséről, 1989. 03. 31. (Hiányzó oldalak: 68-79.) 295 A hiányzó oldalak miatt ez már egészen biztosan nem Borbély Sándor hozzászólása, vélhetően inkább Grószé, ugyanis a rövid hiteles jegyzőkönyv így fogalmaz: „Grósz elvtárs javasolta a rendkívüli gazdasági helyzetben teendő intézkedések, különleges jogkörök bevezetésének átgondolását" Vö. kötetünkben, az ülés dokumentumai között. 296 A rendkívüli állapot egy különleges jogrend, amely szükséghelyzetekben vezethető be, és a különleges eset kezelésére biztosított az állam működésére vonatkozó jogi keretrendszer. 1988-1989 fordulóján a rendkívüli állapot kérdése Magyarországon is napirendre került, részben azért, mert a politikai átalakulásban a reformfolyamat kezelése kicsúszott a vezetés, azaz Grósz Károly főtitkár és körének kezéből, másrészt az ország gazdasági helyzete is a teljes összeomlás veszélyével fenyegetett. A döntéshozók előtt ismert volt az 1981-es lengyel példa, de a helyzet kezelésében és értékelésében Grósz és Németh Miklós között éles véleménykülönbség alakult ki. A kérdés pont egy olyan politikai helyzetben merült fel, amikor a rendszerben is átalakultak a hatalmi viszonyok, és nem voltak érvényesek sem az azt megelőzően, sem a később érvényben lévő, ilyen kényes helyzetekre vonatkozó döntési mechanizmusok. A kérdésben a pártfőtitkár és a miniszterelnök között kialakult konfliktust jól érzékeltetik az alábbi megnyilatkozások, amelyek egyazon híradóban hangzottak el: „A gazdasági szükségállapot bevezetésének gondolatáról az ország egy hónappal később, 1989. április 22-én Grósz Károlynak a KISZ XII. kongresszusa szünetében folytatott folyosói beszélgetéséből értesült, amelynek lényegéről a tévéhíradó tudósított." Húsz perccel később, a híradó végén: „Adásunk közben telefonált Németh Miklós miniszterelnök, és azt kérte, mondjuk el, hogy az MSZMP Politikai Bizottságában ő nem volt előterjesztője a gazdasági rendkívüli állapotról szóló javaslatnak, sőt ellenezte azt." Bővebben Riba i. m. 2019, 369-374; Tőkés i. m. 1998, 300-305. 319
