Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Ajánlás
Ajánlás Hatalmi grémium Talán nem véletlen, hogy a Pozsgay-féle bejelentés és a Grósz-bizottság létrejötte között „röpkényi" idő telt el. Ugyanilyen kiemelt feladat volt a „gorbacsovi példa" követése, s mindemellett, a módosult hely keresése a Varsói Szerződésen belül, magát a szerződést természetesen átmentve. Szintén alkotó módon kellett (volna) fejleszteni az ellentmondásos, de legalábbis kuszának tűnő román-magyar viszonyt is. Belbiztonsági szempontból - figyelemmel az országban egyre erősödő közhangulatra - szükségesnek látszott a Munkásőrség fennmaradása, tagadva, de keblen belül őrizve annak „pártjellegét", felcserélve egy - természetesen nem létező - nemzetbiztonsági arculattal. Legalább ennyire fontos volt - a hatalom egészét tekintve, függetlenül a hatalmon belüli árnyalatoktól - a „Maléter-kérdés" feloldása is, „maradéktalanul", hiszen az a pillanatnyi problémától függetlenedve általános jelleggel bírt. A maga szempontjából a honvédelmi miniszter is világosan látta ezt, még az „aradi tizenhármak" problémájára is hivatkozott. A „párhuzam" ábrázolása közel sem sikerült maradéktalanul. A kérdésre a bizottság végül is megtalálta a „helyes" választ. Igaz, hogy Nagy Imre „követett el hibákat", igaz, hogy volt „ellenforradalmi" veszély, a valódi és teljes felelősség azonban az amerikaiakat és a szovjeteket, pontosabban a világpolitika alakulását terheli. Ha 1957-ben van a „Nagy Imre-per", akkor az ítélet legfeljebb hat-hét év, de jött az „U-2-es incidens", a szovjet-amerikai viszony megromlása, és Nagy Imrét és néhány társát pedig ennek következtében kivégezték. Anélkül, hogy a „kimondhatatlan és soknevű bizottság" törekvéseit túl-, esetleg alábecsülnénk, egyet nem lehet nem észrevenni: a bizottság néhány tagjának komoly aspirációi voltak a teljes hatalom - esetleg távlati - megszerzésére. Aterv nem sikerült, sem ennek a grémiumnak, sem a többinek. Acél, ha belső kompromisszumok árán is, a párt primátusságának megőrzése volt - a politikai és gazdasági életben egyaránt. Mindez sem pillanatnyilag, sem perspektivikusan nem sikerült. Más kérdés, hogy mindezekből mit tudott átörökíteni, értékesíteni az NJKB résztvevői közül kétségtelenül legtehetségesebb politikus Horn Gyula. A kötetben közölt dokumentumok 1989. június 9-ével érnek véget. A kérdés, azonban kérdés marad: véget ért? M. Kiss Sándor 10
