Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás...- Nem, nem, csak akik végeztek. A katonai főiskolán végzett pártpolitikai és közösségi munkájáért. Visszatérve, én köztudottan antipolitikus voltam, meg viták voltak. Amikor javasolták, tehát összeállították a névsort, és volt egy grémium, ami javasolta, odaírták az én nevemet is, hogy javasolják párttagnak, akkor ez a Körösi, a mi Kőrösink, akkora botrányt csapott, hogy egy ilyen embert, és kivette a jegyeket, amiket én kaptam a politikai tantárgyakból, ezt még fölavatni sem volna szabad.- Ez a negyedik évfolyamon zajlott le?- Negyedik évfolyamon, az avatás időszakában.- Ki tette, a javaslatot?- Benne volt a század KISZ-titkára, az osztályfőnök, Szalai alezredes. - Szegeden volt egy tiszti garnitúra, amely tanította önöket. Ki volt a KISZ-titkár?- Azt már nem tudom. Nem tudom, de summa summarum megszavaztatták a pártalapszervezetet, hát abban bent voltak a tanszék tisztjei, az iskola pártbizottsága, mit tudom én, kicsodák, és hát olyan minősítést adtak ezek a „mi embereink", hogy a közösségi munkát kell nézni, majd ha akar, akkor úgy is tanul.- A „mi embereink" a tanárai voltak?- Igen. Na most én nagyon büszke voltam. Már csak azért, mert a Körösinek nem lett igaza, ki lett pöckölve, aki a piros hetesként mindig, mindent vitt, mert ugye a Körösi elvtárs. A másik oldalról meg: a rohadt életbe, akkor ezek szerint ennyi a párt! Fölvesznek, kész.- Akkor nem ideológiai alapon vették, hanem az érvé nyes üléshez, továbblépéshez volt feltétel?- Ez akkora szó volt az iskolában, lementem, és már a pártbizottság munkatársa fogadott a kerületnél, mikor jelentkeztünk, hogy megérkeztünk. „Ó, Bella elvtárs!" 51 22. Bella Árpád végzős növendékként, Budapest, 1969
