Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás...- Azok meg a társadalomtudományi tantárgyak, azokat viszont a társadalmi tanszék oktatta. Az első évben Szegeden. Ott kezdtünk, azt hiszem, a tudományos szocializmussal, hajói emlékszem.- Jó, rendben. A második évben az említett tanszéki vagy szakági képzéseket, fegyvernemi képzéseket kihez tudja kötni?- A lőkiképző tanárunk Gyönyörű József volt. Egyébként ilyen kreol bőrű ember, aki még Gyönyörű József is, de eléggé rapszodikus volt. Azt hinné az ember, hogy egy lőkiképző tanár kellő hidegvérrel, nyugalommal rendelkezik, nahát ő nem ez a kategória volt! Voltak ilyen vidám percek, amikor összeveszett a kollegájával, hogy most ez nem tízes kör volt, hanem kilences, szóval ilyeneken, és akkor derült az egész osztály, hogy „mi, honvédtisztek tartsunk össze!". Na, ez egy darabig szállóige is volt a szakaszunkban, mert hallottuk, hogy a Gyönyörű mondta, azt hiszem, Szabó őrnagynak: „Ne hülyéskedj, legalább mi, honvédtisztek tartsunk össze!" És akkor mondtuk, hogy mi is tartsunk össze. De hogy miben kellett összetartani, nem tudom. Aztán volt a harcásztanárunk, ez azért maradt meg bennem, mert brennbergi származású, Horváth Gyula őrnagy. Ő azért érdekes, mert az ő édesapjáé volt a tiszti kantin Brennbergben. Tiszti kantin a bányatiszteknek, tehát hasonló hierarchia volt, mint a katonai, és annak ő volt a tulajdonosa. Ő virtigli magyar származású, szóval olyan Szombathely környékiek, viszont németül tanult meg beszélni.- „Elfelejtett" magyarul beszélni?- Igen, na most én először nem tudtam, és érdekes módon ezt odahaza sem hallottam, hogy van ilyen tiszt. És amikor megszólalt először, abban a pillanatban, „Úristen, hát ez egy sváb gyerek!", a fülem hozzá volt már szokva ezekhez, ez úgy megmaradt. És aztán megismerkedtünk, és olyan 47 19. Bella Árpád másodéves tiszti iskolai növendékként, Budapest, 1966. november
