Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... koztam, hogy én tényleg végigcsinálom-e ezt az egészet. Tetszett maga a szakma, habár az elején borzasztó mérges voltam, mert ugye én őrsre kívántam menni, az erdőbe, meg Sopronban kinn a Muckra, ott micsoda szuper lesz!- Muckon mire gondol?- A Muck az egy domb, domb? Egy 500 méteres hegynek a teteje, ahol volt korábban egy terméskőből meg vörösfenyő-gerendából épített menedékház, amit a határőrség '48-ban kommunizált. És aztán lett ott egy őrs, egy vadonatúj őrs, egy típusőrs, és akkor lett egy pihenőház is, hogy oda kimehettek a parancsnokság tisztjei családostul hétvégére. Ez egy híres hely volt Sopronban, mert oda nem lehetett menni, a határsávon belül volt, ugye ez egy fogalom volta városban. Meg ez volt a legmagasabb pont, ennél magasabban fekvő őrs nem létezett. És szép rálátás nyílt a Fertőre, onnan meg a Schneebergre14 is, a legközelebbi osztrák hegyre. 13 A Soproni-hegységben 522 méteres magaslat. 14 2076 méteres hegycsúcs a Keleti-Alpokban, Alsó-Ausztriában.- Forgatta a fejében, hogy nem biztos, hogy végigcsinálja ezt az egészet. Mi volt az, ami megtartotta, hogy mégiscsak maradt?- Őrsre akartam menni, és akkor mondták, hogy én már vállaltam, és nem őrsre megyek, hanem határátkelőre, és pont. „Van-e felesleges kérdés?" Mondtam, hogy nincsen, akkor én oda megyek. Erdőbe akartam menni, erre mentem a benzingőzbe, lehettem volna benzinkutas is ennyi erővel. Viszont tetszett akkor a nyelv, meg kivittek bennünket a szegedi határátkelőhelyre, hogy ott mit csinálnak, hogy csinálják. Az azért tetszett. El tudtam volna képzelni. De nem voltam olyan teljesen biztos benne. Meg Szeged is rohadt messze volt Soprontól, hát volt úgy, hogy lekéstem a csatlakozást Pesten, és másnap reggelre értem haza, Győrtől még tehervonattal is mentem, éjjel már nem jártak vonatok.- Arra gondol, hogy eltávozást kapott annak idején az iskolából.- Nem sokat. Háromszor, ha otthon voltam az egy év alatt. Aztán ugye a másik, ami hajtott, meg hogy hát azért csak haza kéne járni, hogy otthon csak volt „örökkön örökké!" meg „csak veled!". És az első iskolai év után kiderült, hogy eddig tartott a szerelem, és akkor most már annyira nem volt érdekes, hogy hazamenjek, amire addig az ember törekedett. Meg mit szólnak majd otthon, hogy bedobom a törölközőt?- Akkor az a büszkeség és a bizonyítási vágy mégiscsak megmaradt. 45
