Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)

A család, gyerekkor, felnőtté válás…

A család, gyerekkor, felnőtté válás...

16. Bella Árpád elsőéves tiszti iskolai növendékként a határőrség Kiskunhalasi Lovasiskolájának lovaglókiképzésén a

Peking nevű

lóval, 1965. október- És visszatérünk Szegedre. Hiszen ott folytatták az iskoláikat. Mennyiben érzi úgy, hogy önnek mint az adott szakterületre irányított elsőéves hallgatónak a nyelvi készségét megfelelően fejlesztették? Tehát jó volt-e a németoktatás? Más tárgyaknál voltak-e olyan tisztek, akikre fel tudott nézni akkor, és így utólag is értékálló volt, amit tanítottak?- Már említettem, aki a határőrizetet oktatta másik szakaszoknál is, a szakaszparancsnokunk, Vincze

Vilmos,

én őt hihetetlenül korrekt és kellő szakmai ismeretekkel felvértezett embernek tartottam meg tartom most is. Fel is néztem rá. Igazi parancsnok volt, tehát emberséges, közvetlen, ugyanakkor távolságtartó, tehát ez pontosan megfelelő ilyen fiatal

süvölvényeknek a neveléséhez. Volt a némettanárunk, azóta gondolkodom a nevén, mióta leültünk, ő már egy idősebb úr, egy talpig tanár volt, tehát hihetetlen jó módszerekkel és nagyon jól oktatott. Kedveltük, én meg különösen kedveltem, jóban is volt velem, egy idő után pedig kivívtam ezt a dicsőséget. Ugye föltette a kérdést, és akkor: „Na jó, senki? Na jó. Jön a Bella."

Határeset- A gyerekkori némettudás előjött valahol?- Előjött. A vakok között a félszemű volt a király. Helyi volt a harcásztanár, aztán a lőkiképző tanár. A harcásztanár egy Vass László nevű főhadnagy volt. Ő nem kedveltette meg velünk a harcászatot, kúszatott agybafőbe, sárban, hóban, mindenben, hogy az ellenség ne találjon el. Az egész év tapasztalatát úgy zárnám rövidre, hogy nagyon sok minden nem tetszett aztán.- Éspedig mi?- Hát maga az a rideg körülmény, a katonaság. Nem volt apelláta, nem volt, hogy ezt beszéljük meg. Pedig nem volt embertelen, mint az

42