Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... őket levették a listáról. '56-ban tőlük is kiment a nagymama, a feleségem nagymamája meg a tántikája, meg annak a családja, tehát vitték a mamát is. Őket viszont ebben az időben, mivel '52-ben bezárt a bánya, levitték Várpalotára. Ipari központokba vitték őket, bányákba. A korábbi bányász megint bányába került. Ez kényszerítő intézkedés volt. De ugyanúgy vitték apósomnak a nővérét és annak családját is. Csak Várpalotán volt egy nagyobb összetűzés, az oroszok belelőttek a tömegbe, agyonlőtték a sógorát, tehát a nővérének a férjét. Ott maradt három gyerek. Hát mi legyen? A mama úgyis kiment a brennbergi házból. Akkor indíts haza! Az egész föl, egy teherautóra fölpakolták a koporsót és mindent, és az összes jött haza, és Brennbergben laktak.- Tehát visszakerültek Brennbergbányára pont '56 következtében.- Ott megnyitották a külszíni fejtést, az egy évig ment. Aztán utána az apósomat visszahelyezték Tatabányára, de a család már nem követte, ők ott maradtak, apósom kéthetente ingázott. Hát ennyit'56-ról.- Felesége családtörténetét '56-os vonatkozásában mondta el. Visszatérve az iskolára: a Berzsenyibe járt, és közben sportolt. A sport mennyiben volt előremutató, mennyiben gondolt arra akkor, hogy a sporttal érvényesülni tud. Hiszen említette, ha a soproni vasműben marad, akkor biztosítva lett volna az állása, közben sportolhatott és továbbtanulhatott volna. Ez hogyan alakult?- Ez nem lett volna rossz mulatság, nem nézett ki rossznak, csak volt egy alapproblémája. Én teljesen önállóan akartam felnőtt vagy nagyfiú lenni. Viszont ahhoz nem fizettek volna annyit, pontosan azért, mert iskolába jártam volna, hogy önálló egzisztenciát tudjak kialakítani.- Elszakadni otthonról. Ezt szerette volna.- Úgy elszakadni, hogy én itt lakom, ez az én lakásom, aztán időnként hazamegyek, mert azért haza kell menni, meg hát azért a szülők. De összességében a saját életemet akartam élni. Már 19 éves voltam, akkor fejeztem be a Berzsenyit. Az ember ilyenkor „örökké tart", örökké te meg örökké csak te! Belekeveredtem a szerelembe, és megbeszéltük, hogy össze is házasodunk. Egy soproni sváb lány volt. Ekkor jött Kiss Józsi barátom, a bátyja tüzértiszt volt, aki vagy öt évig tanult Moszkvában, akkor volt már rakétás részleg, annak lett a parancsnoka. Nagyon okos család volt, a másik bátyja tanító, a nővére óvónő volt. Kiss Józsi is jó tanuló volt, de hogy a bátyja és az apja katonatiszt, miket meséltek, és milyen jó lenne... De hogy menjen ő oda egyedül, mit vesztek én, kísérjem el jelentkezzünk oda! Mondtam, engem a rakéták érdekelnek, de ilyen mélységig nem. Akkor 34 találjuk ki, hogy mi akarok lenni! „Hát figyelj ide, legyél határőr! Te szereted Határeset
