Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... Határeset- Családostul, bőrönddel a vállon, biciklivel, motorral keresztül a falun. Szóval ilyen menekülés volt, nekem legalábbis ez ugrott be '89-ben is, tehát, amikor a gyerekek is a szülők után mentek. Tudták, hogy hova akarnak menni, de hogy akkor mi volt körülöttük, fogalmuk sem volt, csak mentek. Meg a gyerek tanácstalan, mert a szülő legalább tudja, hogy hova igyekszik, de a gyerek az csak megy a szülővel, nem tudja, hogy mi van. Tehát azok a képek, amikor visszamaradtak, ugye mindenki drukkolt nekik, hogy sikerüljön. Azt tudtuk, hogy a határon nem lesz nekik gondjuk, mert nincs akna, tehát a határőrség nem akadályozza meg őket...- De ezt a szülők beszélték már, hogy nyitott a határ és nincs veszély?- Nem, arról persze beszéltünk a mi köreinkben is, a gyerekek körében, mi jobban megbeszéltük, mintha értettünk volna hozzá. Szóval a katonaság, a határőrizet a mindennapunk része volt, ott járőröztek, része volt az életünknek a határőrizet meg a határőrség. Amikor elkaptak valakit, lökték keresztül a falun puskával...- Tehát az 50-es években ez rendszeres esemény volt?- Napi. - Rutinná vált, hogy látta, hogy viszik, legfeljebb az iskolába beszélték meg, hogy már megint vittek valakit?- A Berzsenyiben már nem volt, csak a korábbi általános iskolás éveimben. '56 előtt, mert utána már nem a falun keresztül vitték őket, hanem elkapták kint a határon, és akkor teherautóval, ponyvás teherautóval vitték, hogy ne lássa a nép, ott mindig van valaki, tehát módosultak a módszerek. Addig olyan tüntetőleg kísérték.- Megfélemlítés céljából?- Igen. A fő élményem aztán '56-ról, amit a szülők beszéltek, és attól függött, hogy a szülő mennyiben bízott a jövőben, milyen élményei voltak a háborúról, vagy mit gondolt a politikáról. A szülők egy jó része azt mondta, hogy ha most szerencsénk lesz, akkor mi is úgy járunk, mint Ausztria, semlegesek leszünk. A másik: na, ha az oroszok bejönnek, akkor nekünk annyi lesz, és ezeknek volt igazuk.- Igen, most ehhez kapcsolódva: mi az első élmény, ami az orosz katonákhoz fűzi, egyáltalán, az orosz katonákról milyen képe van?- Hát nekem parádés képem van, Bánfalván a központban laktunk, a Fő téren. Ami esemény történt, úgy a nagy tömegek vagy a hírek forgószínpadán, arról valamilyen formában ott értesültem, mert hát gyerekként 30 5 Ösztökélték.
