Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... Határeset kiegyenlítette azokat a különbségeket, amik esetleg korábban lehettek volna vagy léteztek.- Ebben 100 százalékban igaza van. Tudniillik az úgy egységes volt. Főleg, akik úgy vándoroltak oda egy kis batyuval, és slussz. Amit ott sikerült szerezniük, '45-46-ban érkeztek a Felvidékről elüldözöttek, meg az Erdélyből menekültek. Rengetegen menekültek, magyar majorból jöttek cselédek családokkal. Aztán ennek volt nagyon sok negatív vonása is. Azok a faluk Sopron környékén bortermelő faluk voltak, a pince tele volt borral, hát azt nem tudták elvinni magukkal, és amíg volt a bor, tartott a dínomdánom, és utána volt a nyekk, tehát ez is hozzátartozott. Na, de azért ez az általános szegénység vagy visszafogottság, ami jellemezte a kort, nem tudott különbséget tenni hivatalosan sem a családok között, meg ők sem tudtak úgy kiríni, tehát nagyobb volt a béke, mint általában.- Említette a Ratkó-intézkedéseket, amiket aztán persze később Ratkókorszaknak nevezünk, de hatással volt-e az ön családjára? Volt-e testvére?- Volt egy testvérem. Anyámék szerettek volna több gyereket is, de a testvérem nyolc év után született. Ahogy visszaemlékszem, szegény anyám összejött a testvéreivel, mert náluk általában két-három gyerek volt mindenhol, és mondta, hogy nem sikerül, hát nem. És akkor egyszer már lemondtak róla, és akkor puff, jött az öcsém, és volt nagy gyönyörűség. Tragikus, hogy apámnak volt egy öccse, az ő kislányuk ilyen szervi szívbajjal született, és három hónapos korában meghalt, és aztán soha többé nem lett gyerekük. Az anyának annyira a szívére ment, vagy az agyára, hogy ő olyat még egyszer nem akar megélni, hogy a gyerekét eltemesse. Tehát sokáig egyedül voltam, aztán született az öcsém, és akkor ketten voltunk. - Említette, hogy a nagyszülők nagy hatással voltak önre, és a két nagyapa, különösen a játékosságával, több időt töltöttek önnel. A nagymamák hagyományos módon a botot tartották a kezükben. Tudna erről mesélni, hogy az 50-es években érték-e olyan élmények, amik esetleg a későbbi életére is hatottak? Minták, amelyek a viselkedésében vagy bármiben hatással voltak.- A csapodi nagyapámnak, tehát a Bella nagyapámnak, értelemszerűen ott volt a vendéglő, aztán be kellett zárni, de azért stikában összejöttek az udvaron vagy a színben, a hatalmas nyírfa alatt ott volt a pad, az asztal. „Csak véletlenül erre jártam, Jóskám!" És akkor 5, 6, 8 egykori komája megjelent, na az nekem élmény volt. Rendszeresen kóstolgattak, de nem mondhatni, hogy a korábbi üzletszerűség megmaradt. Ez nem ilyen italozás volt, azt mondják, hogy a bor társaságot kíván, hát ez a társaság volt pontosan az, egy-két decit megiszogattak. Na és akkor a második kör
