Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
Bevezető gondolatok
Bevezető gondolatok A beszélgetés, az interjú lehetőség és történelmi küldetés volt egyszerre, hiszen a még élő, kortárs hivatásos ezzel a megnyílással, gesztussal más hivatásosokat is arra ösztönözhet, hogy megosszák saját élettörténetüket, emlékeiket, ezzel is segítve a korabeli történelmi események pontosítását, ellenőrzését, ugyanis idővel már csak az írásos források maradnak a közeljövő generációinak. Az interjú során megismerhettem az embert, aki egy nyugat-magyarországi kistelepülésen látta meg a napvilágot, és aki Sopron patinás városában folytathatta középiskolai tanulmányait. Szülei és még inkább nagyszülei meghatározó életstratégiával ruházták fel Bella Árpádot, és a történelem sem bánt vele szűkmarkúan, hiszen előbb az 1956-os forradalom, majd fiatal felnőtt fejjel a prágai bevonulás élményében részesítette. A párbeszéd során minden irányba nyitottan érintettük a családi hátteret, a felmenők történetét, elidőztünk a hivatásostiszt-képzés szakmai rejtelmeiben éppen azzal a céllal, hogy választ kapjunk a korabeli szakmai képzés mibenlétéről és színvonaláról. A nyugati határszakasz jellegének és a soproni forgalomellenőrző pont (FEP) működésének megismerése, azon belül is a tiszti állomány hétköznapjainak - a közúti ellenőrzéstől a nyilvántartási rendszeren át a kötelező jelentések írásáig mind-mind ismeretlen hivatás - megismertetésére törekedtünk. Az életútinterjú készítése során, amennyire a beszélgetés keretei ezt lehetővé tették, próbáltam távolságtartóan, ugyanakkor megértőén hozzáállni a történelmi pillanatokat megélő emberhez, azonban a dialógus fenntartásának dinamikája folyamatosan feltételezte a bevonódást. A hangulat néhol annyira lendületessé vált, hogy az emlékezés hevében többször is erősebb bírálat, megjegyzés hangzott a korabeli vezetőkkel szemben. Ezeket mint személyes véleményt megtartottuk a szövegben, ha nem voltak sértőek a nevezettekre nézve. Azokat a tárgyhoz nem szorosan kapcsolódó emlékeket is, amelyek mélyen megmaradtak benne. De folyamatosan foglalkoztatta az elektromos jelzőrendszer (EJR) kérdésköre is egészen 1989-ig, mert átszőtte mindennapjaikat. Egy határőrtiszta két világrendszer határán, akit kötött akár a kötelező fegyverhasználat is, egészen másképp viszonyulhatott, viszonyult a határsértéshez, a határsértőkhöz a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben, mint ahogy a civilek manapság. Az életútinterjúban látható, a páneurópai piknikhez kapcsolódó korabeli képek önmagukért beszélnek, és legalább részben átéreztetik, de mindenképpen megvilágítják a történelmi tanú határőrtiszt döntési helyzetét, dilemmáját, hogy adott pillanatban miként cselekedjen. A határ másik oldalán a kollégái „valós idejű", élő kapcsolatot
