Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Március 15.
696969 Március 15. mondja – a rendetlenség őreitől provokálni. Nyugalomra és humorérzékre van szükség szerinte. Kedves Hallgatóink! Ha az ügy nem lenne olyan végtelenül szomorú, nevethetnénk rajta, milyen öngólt rúgott a hivatalos propaganda. Rendőrségi akciókkal, az azokról kiadott valótlan állításokkal, az érintettek cáfolatával pontosan azt érte el, amit nem akart: felhívta a figyelmet arra, hogy vannak olyanok, akik nemzeti ünnepünket függetlenül akarják megünnepelni, mint ahogy ezt a hetvenes évek eleje óta mindig is tették. Rokonszenvet keltett az ártatlanul gyanúsítottak, a rendőrségre beidézettek iránt. Az lenne a magyarázata, hogy ez a rendszer nemcsak a politikában, a gazdasági életben, hanem a propagandában is amatőr? Többtől félek. Attól, hogy provokálni akar, és előre bűnbakokat keres. A Belügy nem lehet annyira naiv, hogy azt higgye: ha tavaly nem ijesztett el ezreket a független felvonulástól az, hogy egy évvel korábban kegyetlenül gumibotoztak, letartóztatásokat foganatosítottak, eljárásokat indítottak,33 akkor most elejét veheti néhány házkutatással, rágalmazó cikkel a nemzeti ünnep független megünneplésének. A hivatalos szervek tudják: zavar akkor volt március 15-én, amikor a rendőrség zavart keltett. Tavaly például, amikor nem avatkozott be, nem provokált, békésen vonult kegyhelyről kegyhelyre a tömeg. A nemzetközi sajtó megint egyszer ünnepelte a liberális magyarországi rendszert. Meggyőződésem, ezúttal is kizárólag a rendőrség kezében van, hogy kedden hitelképes, toleráns rendszerről beszél-e a világ. Vagy úgy, hogy – lám, ennél még a Szovjetunió is előbbre van, hiszen ma is örmények százai tüntettek rendőrségi beavatkozás nélkül is Moszkvában!34 Igazában furcsa, hogy erre figyelmeztetni kell egy olyan rendszert, amelynek első 33 1986. március 15-én az ünneplő, többségében ellenzéki fiatalok a Petőfi-szobortól a Kossuth-szoborig, majd a Batthyány-örökmécsestől Budára, a Bem-szoborig vonultak. Ezután a Batthyány térnél többeket igazoltattak. Este ugyanezt az útvonalat szerették volna bejárni, azonban a Budára átvonulókat a Lánchídon körülzárták, többeket bántalmaztak, emellett közel ötszáz ember személyi igazolványát vették el. 34 Az örmények 1988. február 11-étől folyamatosan tüntetéseket tartottak, kezdetben a környezetvédők egy Jerevántól északra épülő vegyipari üzem létesítése ellen tiltakoztak. Később már azt is követelték, hogy adják vissza Örményországnak a – javarészt örmények lakta – Karabah-Hegyvidéki Autonóm Területet, amelyet Azerbajdzsánhoz csatoltak. A szovjetek itt katonai erővel verték le a tüntetéseket, melyeknek halálos áldozatai is voltak. Ezzel szemben Moszkvában nem oszlatták fel az örmények tüntetését. Itt március 13-án már a második tüntetésre kerülhetett sor a helyi vagankovói temetőben levő örmény templomnál. Az itt tüntetők igazságosságot követeltek a Kremltől az örmények és azerbajdzsánok közötti vita eldöntésében.
