Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)

Szovjet csapatkivonás

498 A rendszerváltás mérföldkövei – Források 498 FORRÁSOK lehetőségét pedig fokozatosan teremtették meg a gorbacsovi reformok és az egyre enyhülő szovjet– amerikai viszony. A hazai lakosság országszerte támogatta a csapatkivonást, mivel az embereket sok helyütt zavarták a hadgyakorlatokkal járó zajok és a környe­zetben okozott károk. Így ennek érdekében több településen tüntetést és felvonulást szerveztek, sőt, volt, ahol még pénzgyűjtés is kezdődött. A teljes kivonulásról végül 1990 februárjában kezdődhettek meg a tárgya­lások. Az erről szóló megállapodást pedig 1990. március 10-én írta alá a két külügyminiszter, Horn Gyula és Eduard Sevardnadze. Ennek értelmében a teljes csapatkivonás 1990. március 12-én kezdődik, s 1991. június 30-áig fog befejeződni. 689 Magyar részről a katonai műveletet Annus Antal altábornagy irányí ­totta. A több mint egy év során családtagjaikkal együtt több mint 100 000 szovjet állampolgár hagyta el hazánk területét, és közel 27 000 harci tech­nikai eszközt szállítottak el. Az utolsó szovjet katona végül – Viktor Silov altábornagy személyében – 1991. június 19-én lépte át a határt. A szovjet csapatok teljes kivonására azonban nem volt lehetősége minden európai országnak. Bár Litvániában is demokratikus erők nyerték meg az 1990-ben tartott választásokat, de itt a szovjetek folyamatosan akadályozták a függetlenségi törekvéseket. Ennek érdekében elfoglaltak több fontos középületet, melyek során 1991 januárjában halálos áldoza­tokat is követelő harcok bontakoztak ki a megszállók és a lakosság között. A magyar csapatkivonás azonban attrocitások nélkül zajlott le, s utána mindkét fél megkezdte a kártérítési igényei felmérését. A szovjetek az általuk felépített katonai létesítmények ellenértékét szerették volna megkapni, míg a magyar fél a környezetszennyezésért és a magyarok által épített épületekben okozott károk miatt lépett fel kártérítési igénnyel. Az egyeztetések végül 1992. november 11-én az Antall József és Borisz Jelcin által aláírt megállapodással zárultak, amiben a nullamegoldás elvét fogadták el. Vagyis mindkét fél elengedte követeléseit, így egyik ország sem fizetett, de nem is kapott kártérítést. 1991 júliusában pedig aláírták a Varsói Szerződés megszüntetéséről szóló dokumentumot is, így Magyarország elhagyhatta a keleti katonai tömböt. Ezután szabadon dönthetett az ország arról, hogy akar-e csatla­kozni bármely katonai szövetséghez. Végül a NATO-ba kértük felvételünket, 689 Horváth Miklós: Magyarország szuverenitásának helyreállítása. A szovjet csapatok kivonása és Magyarország szerepe a Varsói Szerződés felszámolásában. In: Rendszerváltás, 1989. 15 tanulmány. Szerk. M. Kiss Sándor. Lakitelek, Antológia, 2014, [269–290] 278–279.

Next

/
Thumbnails
Contents