Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Dunagate
435435 Dunagate A Legfelsőbb Bíróság ítélete574 figyelmen kívül hagyta, hogy Végvári cselekedetével épp a törvényesség és a demokratikus jogállamiság elleni összeesküvést tette lehetetlenné. Amikor Végvári cselekedetét elhatározta, a pártállam utolsó kormányának belügyminisztere, Horváth István még tagadta a Parlamentben, hogy elrendelték a nemzeti történelem becses részét képező irattár eltüntetését. A bíróság elutasította, hogy érdemben megvizsgálja: társadalomra veszélyesek voltak-e azok a cselekmények, amelyeknek Végvári lépése véget vetett, s hogy vajon azoknak a cselekményeknek nem éppen az volt-e a módszerük, hogy egy zárt szolgálat titoktartási kötelezettsége mögé bújva tagjait – ahogyan évtizedekig tette – cinkosságra kényszeríti. Különösen fölháborító, hogy a bíróság a mai politikai berendezkedés védelmének szükségességével indokolta annak a Végvárinak az elmarasztalását, akinek lépése talán a legjelentősebb egyéni hozzájárulás volt a választások valódi szabadságát veszélyeztető pártállami manőverek, törvénysértések megakadályozásához. A Szabad Demokraták Szövetsége a nevezetes leleplezés évfordulóján megbecsülését fejezi ki Végvári József iránt. Meggyőződésünk, hogy a tekintélyuralmi szellemtől megszabaduló demokrácia igazságot fog szolgáltatni neki. 575 Budapest, 1991. január 9. Az SZDSZ Ügyvivő Testülete Közli: OSA Parallel Archive/ Révész Béla gyűjteménye http://www.parallelarchive.org/document/1839 (utolsó letöltés: 2021. 11. 11.). 574 A Legfelsőbb Bíróság 1991. január 8-án hozott ítéletet az ügyben. A fellebbviteli tanács helybenhagyta a Budapesti Katonai Bíróság első fokon hozott határozatát, melyben 1990. november 29-én a büntetőeljárást megszüntette, és Végvári Józsefet megrovásban részesítette. 575 A nyilatkozat egyfelől kiállás Végvári József mellett, másfelől aktuális politikai éle is van, mellyel a hivatalban levő Antall-kormányt és az általa felügyelt igazságszolgáltatást kritizálja.
