Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Október 23.
327327 Négyigenes népszavazás az egyik fő érv a szavazási felhívásra az ellenőrizhetetlen köztársasági elnöki hatalom elleni fellépés volt, amellyel kapcsolatban egyúttal meg kell említeni, hogy 1989. október 23-án hatályba lépett a Magyar Köztársaság alkotmánya, amely rendezte az ellenőrzött elnöki jogkört. 414 Az aláírásgyűjtés sikerrel zárult, 114 470 érvényes aláírással a szervezők már október közepére átlépték a megkívánt százezres határt, aminek következtében az Országgyűlés 1989. november 26-ára kiírta a voksolás napját, egyúttal a köztársasági elnök közvetlen megválasztásának napját 1990. január 7-ére tűzte ki. Maga a „négyigenes” népszavazás nemcsak közjogi értelemben eredményezett változást Magyarország életében, de nagymértékben hozzájárult a politikai erőviszonyok alakulásához is. Az SZDSZ-nek ugyanis 1989 őszén az akkori közvéleménykutatási adatok szerint 3– 4 százalék volt a támogatottsága. A referendumot megelőző kampányának, többek között az erőteljesen hangoztatott antikommunista propagandájának, illetve a számukra sikeresen záruló eredménynek is köszönhetően népszerűségük növekedésnek indult, amely aztán az 1990-es országgyűlési választásokon csúcsosodott ki, amelyen már a második számú politikai erőként tudtak megjelenni. Az SZDSZ, illetve a népszavazást kezdeményezők a négy igennel egyértelmű és politikailag jól kommunikálható üzenettel tudtak a közvélemény elé állni, míg például az ellenzék vezető erejének, az MDF-nek az üzenete a távolmaradásra már csak ebből a szempontból sem volt alkalmas hatékony politikai stratégia felépítésére három olyan kérdés mellett, amely egyöntetűen a régi rend ellen szólt, és amelyek a választásra jogosultak döntő többségének a szimpátiáját bírták. Az MDF elnöksége ugyanis november 14-én bojkottálásra hívta fel a szavazókat azzal az indokkal, hogy a négy kérdés közül hármat már rendezett a törvényhozás, és mindemellett az egyedüli valóban eldöntendő ügy mellett egyébként sincsenek az ország legfontosabb kérdései a szavazólapon. Maga a voksolás magas részvétel mellett zajlott. 4 526 602 fő járult az urnákhoz, amely 58,04 százalékos arányt jelentett, így a népszavazás érvényes és eredményes volt. A pártszervek munkahelyről történő kivonulásának, a pártvagyon elszámoltatásának és a Munkásőrség feloszlatásának kérdéseben minden esetben gyakorlatilag 95 százalékos volt az igenek aránya, amely, ahogy jeleztük már, csak a korábban meghozott döntéseknek bizonyos jóváhagyása volt. 414 Kukorelli István: Kell-e nekünk népszavazás? Elrendelt népszavazások Magyarországon, 1989– 2019. Lakitelek, Antológia, 2019, 63.
