Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Bős–Nagymaros
292929 Bős-Nagymaros Az események 1988-ban gyorsultak fel. Az ellenzők már az év elején népszavazást követeltek a kérdésben, áprilisban tiltakozó felvonulást tartottak Visegrád és Esztergom között, májusban pedig a korábbiakhoz képest jelentős tömegek, több ezer fő tüntetett Budapesten a vízlépcsőrendszer felépítése és az osztrák részvétel ellen. A kérdés legkésőbb ekkortól nemcsak környezetvédelmi, hanem politikai ügy is volt, már csak a tüntetésen megjelenő kormányellenes szlogenek miatt is. Az ellenzéki csoportok végig egységesek voltak a kérdésben, nem jelentek meg törésvonalak közöttük. Június 27-én független környezetvédő csoportok az országgyűlési képviselőkhöz írt nyílt levelükben a nagymarosi építkezések felfüggesztését és nemzetközi szakértői bizottság felállítását követelték. Király Zoltán az Országgyűlésben június 29-én javasolta, hogy a kormány függessze fel a nagymarosi előkészítő munkálatokat, javaslatát azonban leszavazták. Király mellett leginkább az Akadémia nyugalmazott elnöke, Szentágothai János volt az, aki az Országgyűlésben igyekezett a vízlépcső ügyében reálisabb álláspontot kialakítani, és támogatta volna az építkezés felfüggesztését, valamint népszavazás megtartását. A legnagyobb tömegdemonstrációra 1988. szeptember 12-én, Budapesten került sor. Ennek a Nagymaros Bizottság tagcsoportjai voltak a kezdeményezői, de csatlakozott hozzájuk több független civil szervezet is. A szervezők ekkor – 1956 óta először – az Országház elé vitték a tömeget azzal a céllal – melyet Csengey Dénes itt elmondott beszé dében is megfogalmazott2 –, hogy a magyar Országgyűlés képviselőit figyelmeztessék: a népnek tartoznak felelősséggel. A tüntetésben résztvevő csoportok a város különböző pontjain találkoztak, és onnan meneteltek a Vörösmarty térre, ahonnan 30–40 ezres tömeg indult a Bajcsy-Zsilinszky úton vonulva a Parlament elé. A tüntetők petícióját itt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke vette át a szervezőktől, és ígéretet tett rá, hogy azt Grósz Károlyhoz is eljuttatja. Jellemző az MSZMP főtitkárának elutasító hozzáállására, hogy a tüntetőkkel semmilyen formában nem lépett kapcsolatba, és a petíciót nem volt hajlandó átvenni. A tüntetésen ekkor – a környezetvédelem ügye mellett – az ellenzéki, kormányt kritizáló jelszavak is nyíltan megjelentek. Természetesen az építkezéssel Ausztriában sem értett mindenki egyet. A Duna ügye nem lehetett egy ország belügye: Európa leghosszabb folyóján nem lehet úgy beruházást végezni, hogy annak hatásai ne érződjenek országhatárokon túl is. 2 A Parlament előtt, 1988. szeptember 12. [Csengey Dénes beszéde az 1988. szeptember 12-ei tüntetésen.] In: Csengey Dénes: Mezítlábas szabadság . Budapest, Püski, 1990, 37–41.
