Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
A nyugati határ megnyitása
229229 A nyugati határ megnyitása nincsenek itt. Mint a Vöröskereszt képviselője elmondja, nem számítottak arra, hogy a menekültek ilyen hamar ideérnek. Tizenöt-húsz fiatal összekapaszkodik, egyik társuk villanófénnyel lefényképezi őket. A látványra persze előkerülnek a fotósok is, és az első villanást számtalan újabb követi. [...] Egy idősebb hölgy táblát tart maga elé, rajta felirat: hosszú út előtt álló, gyermekes házaspárt szívesen befogad éjszakára. – Természetesen ingyen – teszi hozzá élőszóval. [...] Az osztrák határátkelőhely közelében a Vöröskereszt hatalmas sátrat vert föl. Benne aktivistái gyümölcsöt, kekszet és teát kínálnak a menekülteknek, akiknek szemmel láthatóan jól is esik a forró ital. Késő éjszaka van már, alaposan lehűlt a hőmérséklet. Végre megjön az első busz, amely a várakozók egyik csoportját Bécsbe szállítja. Kíváncsiak leszünk, mi is történik ott velük, de ők maguk sem tudják. Nosza, be a kocsiba, és utánuk! A busz és a kíséretében gördülő néhány autó hajnali három körül ér Bécsbe. Furcsa, kísérteties látványt nyújt ilyenkor a város: minden fénye világít, s időnként gépkocsik is elsuhannak utcáin, de embernek szinte nyomát sem lehet találni. A busz az NSZK Metternich Gasse-i nagykövetsége előtt áll meg, a menekülteket innen rövid várakozás után két kisebb szállodába irányítják. Természetesen már a nyugatnémet Vöröskereszt költségére. Az egyik szálloda halljában elköszönünk a már régi ismerőssé vált NDK-soktól, s visszamegyünk a határ magyar oldalára, a hegyeshalmi vasútállomáshoz. Értesüléseink szerint ide kell érkeznie annak a különvonatnak, amelyen a nem autós menekülteket kívánták Ausztriába szállítani. Megérdeklődjük a dolgot az állomásfőnöknél, de ő lehűti várakozásainkat: a Keleti pályaudvaron, ahonnan a különvonatot indították volna, a várt több száz ember helyett csak egy-két tucatnyi jelent meg. Ennyiért pedig nem indították el a különvonatot – magyarázza az állomásfőnök. Ezután mi is hazafelé tartunk. Sofőrünk út közben csaknem kétszáz NDK-s kocsit számol meg, melyek természetesen mind a nyugati határ felé igyekeznek. A vonulás folytatódik. Kepecs Ferenc Népszava, 1989. 09. 12., 1, 3.
