Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
A nyugati határ megnyitása
225225 A nyugati határ megnyitása 67. Határeset: DDR-ből BRD-be (szemelvények) 1989. szeptember 12. – Sikerült! – ordítja diadalittasan a vállig érő hajú német fiú, s a Wartburg tetőnyílásán kimagasodva öklét rázza mérhetetlen örömében. Társa a kocsiból kiszállva teszi ugyanezt. Villognak a vakuk, kattognak a fényképezőgépek, a kollégák egymás tyúkszemére taposnak a nagy igyekezetben. A jelenet hamarosan újságok címoldaláról köszön vissza ránk, erre mérget vehetünk. Két percig sem tart az egész, aztán az ifjak egyike beletapos a gázba, tágul a szenzációra éhes tudósítók gyűrűje, s a Wartburg vad tülköléssel kilő a senki földjén át Ausztria felé. Félek, hogy a végén még elgázolnak valakit. Amikor éjfélkor Hegyeshalomban megnyílnak a sorompók, s az addigra több száz autóra dagadt kocsisor nekilódulna, jó fél órán keresztül bábeli állapotok uralkodnak a határátkelőhely NDK-sok számára rezervált sávjaiban. A határőrök igyekeznek minél gyorsabban átengedni az áradatot, és semmivel sem szerezhetnének ennél nagyobb örömet a Nyugatra vágyó keletnémeteknek. Az ölelkezések, örömtáncok, pezsgőbontások kavalkádja egyszerre magávalragadó, s mélységesen elszomorító. Felemelő azért, mert ugyan ki tudna fanyalogni az örömnek ilyen elemi erejű sodrásában, s elszomorító azért, mert a tények józansága int, ezek az emberek menekülnek a hazájukból. A miértekre kérdezve a válaszok szenvedélyesek és túlfűtöttek – a pillanat sugallta reménynek szólók és feltűnően egybecsengenek: otthon nem voltunk igazán szabadok, több szabadságot akarunk. – Ne kezeljenek bennünket úgy, mint az óvodásokat – mondja egy 23 éves lány, s egy másik megtoldja – Az NSZK-ban majd abban hihetünk, amiben akarunk, s ezért nem tartóztatnak le bennünket. – Egy kis kerülővel megyünk most Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe – veszik tréfára először a választ a hátizsákos, gyalogszerrel érkező fiúk, aztán „bekeményítenek”: – A munkánk jobb megbecsülését, utazási szabadságot remélünk az NSZK-ban. Ezt választjuk egy olyan rezsim helyett, amely csak „faltól falig” tud gondolkodni. A válaszokhoz senki sem adja a nevét. – Nem félünk, de jobb így – mondják. Vajon miért? A magyaroknak bezzeg kijut a dicséretből. – Legszívesebben megöleltem volna Horn Gyulát, amikor a tévében bejelentette a kormány döntését – mondja a már nem éppen fiatal reklámgrafikus, aki feleségével és lányával indult el az új hazába. – A magyar kormány szuper, csodálatos, mindenütt így kellene eljárni ezekben az ügyekben – lelkendezik egy ifjú. A másik így
