Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 15. Jelenünk tisztázott múltja a jövőnk. Beszélgetés Berend T. Ivánnal, az MSZMP KB történelmi albizottságának vezetőjével (szemelvények) Berend T. Iván részletes képet ad a történelmi albizottság működéséről, az elmúlt négy évtized történelmét feltáró munka koncepciójáról. A történelmi albizottság vezetője népfelkelésnek nevezi 1956-ot, de emellett megerősíti az aktuálisan még fennálló ellenforradalmi koncepció néhány alapvetését is. (1989. február 4.)
246 Ellenforradalomból népfelkelés Források [...] – A tanulmány – miután érzékletes képet fest az 1970-es és az 1980-as évek gazdasági-társadalmi helyzetéről, a válságunkhoz vezető cikcakkos útról –, ha vázlatosan is, már megkísérli bemutatni a tavaly májusi országos pártértekezlet előzményeit, illetőleg fölvázolni a konferencia után kialakult folyamatokat. Vajon ezek a megállapítások történelmi értelemben is kiállják az idő próbáját? – A történeti elemzés terjedelemben is legfőbb fejezete, több mint fele, a „Kádár-korszak” értékelése� Bemutatjuk természetesen, hogy ez a csaknem egyharmad évszázad nem tekinthető egységes időszaknak� Bár 1956 novemberében a Kádár János vezette párt és kormány a gazdaságtól a politikai rendszerig a korábbi pártellenzék reformprogramjának megvalósítását kezdeményezte az új helyzetben, a külső és a belső kényszerűségek, a november 4-ei feltételek között hamarosan vissza kellett zökkennie a posztsztálininak is nevezhető keretek közé� Ezen azt értjük, hogy a szocializmus sztálini rendszerének lényegében változatlan intézményes keretei maradtak fenn a monolitikus tulajdonviszonyoktól a monolitikus politikai szerkezetekig, kikapcsolva a demokratikus önszerveződés lehetőségét, és átörökölve a valamelyest modernizált konzervatív ideológia rendszerét� E keretek között, azokhoz igazodva, de egyben azokat fokozatosan, mesterien kitágítva is, az igazi „Kádár-korszak” azután, a kemény megtorlásokat követően, a hatvanas évek elejétől bontakozott ki, és megteremtette a modern kori magyar történelem egyik legkiemelkedőbb gazdasági, társadalmi és művelődési modernizációs korszakát, s a maga megháromszorozódó lakossági fogyasztásával biztosította az életszínvonal legjelentősebb emelkedését� Ezek az évek egyben a szocializmus kompromisszumos megújításának és egyes területeken a sztálini szerkezetekből való óvatos, fokozatos kilépésnek időszakává is váltak� Ellentmondásai és befejezetlensége ellenére is modellértékű gazdasági reformot teremtett, sokszínű kultúrpolitikával és összehasonlíthatatlanul nagyobb társadalmi és egyéni szabadsággal� Mindezen közben számos alapkérdésében szigorúan alkalmazkodni kellett a brezsnyevi időszak, ma „pangási korszaknak” nevezett politikájához, s ez erős kompromisszumokra kényszerítette a kormányzatot� A korábbi iparpolitika számos elemének változatlansága, a világgazdasági orientáció teljes hiánya, a tulajdonszerkezet megkérdőjelezhetetlensége,
