Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 5. A Magyar Szocialista Munkáspárt II. Kerületi Bizottságának a Marczibányi téri Művelődési Házban megtartott aktívája (1989. február 6.) újraértékelésével kapcsolatban elmondott szavaival, reformer nézeteivel és a nyolcvanas évek válságidőszakában követett politikai magatartásával
168 Ellenforradalomból népfelkelés Források munkás, és fiatalember� Ehhez még egy adat: fiatal belépő alig akad� Így és ebben az erodálási folyamatban kell a pártegységet nézni, amelyben a megosztottság történelmi okokból kétségtelenül jelen van, de nem bizottsági jelentések formájában� Magatartások dolgában: természetesen vallom és biztos vagyok benne, hogy nem az a pártszerűség megsértése, ha bárki bármilyen helyen elmondja a véleményét� Elmondtam bevezetőmben, hogy ez a bizottság milyen felhatalmazást kapott, s azt is, hogy ebben a felhatalmazásban benne volt a nyilvánosság� Kibírjuk-e a nyilvánosságot, vagy sem – ez a kérdés� És nem az, hogy milyen módon tudjuk még egy ideig bizonyos takargatással intézni a dolgainkat� Ezt a folyamatot én – mármint ami a párttagságban elindult, bizottsági jelentés nélkül – fenyegetőbbnek és vészjóslóbbnak tartom, mint azt a vitát, ami itt kialakult köztünk� És ez, valamint az úgynevezett legitimációs válság is bizonyára azért van, mert kételkednek abban, hogy ez a párt képes megoldani a feladatait� Ez a kétely megint csak nem a bizottság okán, hanem egyszerű, közönséges, mindennapi tapasztalatokból ered� És a vívmányokról valamit� Én is annak a híve vagyok, hogy semmi, ami érték, ne maradjon ki a szemléletünkből, és ne felejtsük el, ne tévesszük szem elől� De az értéknek a hitelét is lerontjuk, hogyha nem a valóságba és a tényekbe ágyazva, és nem az igazsággal összefüggésben emlegetjük azt� S ami a szövetségeseinkhez való viszonyt illeti, hadd mondjam el – úgyse kerülhetem meg, majd egyes kérdéseknél még vissza kell térni rá� Nos, hadd mondjam el, hogy szövetségeseink közül az, aki a legnagyobb tiszteletet érdemli közülük, az legutóbbi kongresszusán és központi bizottsági határozatban mondta ki ezeket a dolgokat, ahol – ehhez nem kell különösebb tájékozódás, ezeket a XXVII� kongresszus dokumentumaiban olvashatjuk, a napilapjainkban is megjelent – kimondták, hogy a tizenhét esztendős stagnálásnak, a periféria felé rohanó gazdaságnak, s annak, hogy a válság szakadékához érkezett az ország, egyik alapvető oka az, hogy az ország politikai intézményrendszere megragadt a 20-as 30-as évek struktúráinál� És aki a történelmi évszámokat ismeri, itt mindenki tökéletesen tudja, mit jelent ez, pontosan tudja, hogy az miféle struktúra� Utána az egész glasznosztyban ezek a vaskos tények kerültek elő� És itt pontosan arról van szó, hogy – és erre nem volt füle senkinek, legalábbis azok közül, akik megszólaltak – pontosan azokkal vitázva, akik egyértelműen forradalomnak nevezik azt, ami ’56-ban történt, a népfelkelés fogalma az, ami azt az összes, köztük torz jelenséget is magába foglalja,
