Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 4. Pozsgay Imre beszéde Hódmezővásárhelyen 1989. február 3-án Pozsgay 1989. január 28-i, 1956-ot népfelkelésként értelmező rádióinterjúját követő első politikai jellegű nyilvános szereplése. Megismétli az 1956-tal kapcsolatos álláspontját és érvel a demokrácia, a jogállam, valamint a politikai döntéshozatali mechanizmusok megreformálása mellett
138 Ellenforradalomból népfelkelés Források amelynek modernizációs jellege kétségbevonhatatlan, s amely az ország szerkezetét is segített átalakítani, fölélte egy tőkeszegény és eszközszegény ország egyetlen tőkeforrását, az élőmunkát, az eleven munkát a felhalmozás oltárán� Majd fölélte az egész infrastruktúrát, amelyik ahhoz kellet volna, hogy valódi környezete legyen a termelésnek és az embernek egyaránt, az enyészet jelei mutatkoznak városainkon� Elmondták vásárhelyi elvtársaim, elmondták Szegeden vagy akár Szombathelyen, hogy egyre csökken a lehetőség, hogy akár az állagukat megőrizzük, nemhogy fejlődjünk� Tehát ezt az erőforrást is föléltük� Majd föléltük a külső erőforrást� A 18 milliárd dolláros adósságban nem a 18 milliárd dollár a kár, hanem az, hogy mint rosta likán a víz, úgy ment keresztül ezen az országon� Nem gonosztevők akaratából és rablók fosztogatása miatt – elnézést kérek – hanem mert egy rossz szerkezetű gazdaságba ment bele, és csak egyetlen célja volt igazán: stabilizálni a rendszert, hogy ne kelljen szembenézni a problémákkal és konfliktusokkal, és végül itt hagyták ezt a konfliktust a mi nemzedékünkre, akik itt vagyunk ebben a teremben� Hát ezért se ők a felelősek� De a felelősség nem tetten érhető� Ez is a rendszer működési zavara tulajdonképpen� Erről van szó, amikor ezeket a kapcsolatokat keressük és ezekkel a kapcsolatokkal akarunk valamit� És itt térek vissza ahhoz, hogy már csak egy tartalék maradt� És ez már csak mi vagyunk� Élő, eleven lakói ennek a társadalomnak, ennek az országnak, de már nem mint absztrakt munkaerő, mert az már belement ebbe a szerkezetbe, hanem mint személyiségek, akik vállalkozni, kezdeményezni tudnak, és civil társadalmat hoznak létre� Magánéleti, sporadikus és atomizált világunk újra összerendeződik közösségi társadalommá� Én nem a közösségi társadalom ellen vagyok� De ha valami tatárjárás itt rajtunk végbement az utolsó évtizedekben, akkor az éppen az, hogy az emberek elvesztették hitüket az intézményes megoldásokban, nem alaptalanul, hiszen sok dolgot nem oldottunk meg, ezért a magánstratégiák útját és az elszigetelődés útját választották, mert csak abban bíznak, abban éreznek perspektívát� És ebből lehet újra közösségi társadalom, nemzet, magyarság és együttműködés� Ez mind elfér együtt ezen a 93 ezer négyzetkilométeren� S anélkül, hogy csípné a szemét másoknak és zavarna másokat a világban� Én ezt látom alapvető lehetőségünknek, ehhez pedig megismétlem, az úgynevezett civil társadalom kialakulására van szükség,
