Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
113 Források szempontból értékelni, és egyetértek Balogh elvtárssal, hogy akkor igenis a kommunista párt rengeteget tett azért, hogy a nemzeti hagyományokat és a szocialista progressziót egymással összeépítse� De azért mégis csak tény az – legalábbis az anyagban érzékeltetni kellene –, hogy ha a demokratikus játékszabályokat betartjuk, akkor valószínűleg ez a szocialista modell sem a nyugati, sem a keleti formájában nem folytatódhatott volna Magyarországon, mint ahogy ez történt� Tehát legalább ismerjük el azt, hogy az a ’47-es fordulat, ami a világban és Magyarországon is lezajlott, az olyan kényszermozgásokat hozott, amelyek révén a kommunista pártnak az a feladata, hogy ebben az országban egy egyértelmű hatalmi szituációt teremtsen, és egy egyértelmű társadalmi fejlődési irányt ki tudjon bontani, ahhoz a demokratikus játékszabályok betartása csak igen feltételes lehetőségeket adott volna� Nem is várták el, sőt kötelezték, és akkor már meg kellene fordítani, hogy miért van, hogy aztán lekötelezték, és azt is túlélte a párt, és akkor más lesz a megközelítése a dolognak� és ez a kérdés aztán többször is újra előkerül, így 1956-ban� Mert én úgy gondolom, hogy igenis karakterisztikusabbá kell tenni – most nagyon radikálisan megfogalmazva a problémát –, hogy egy szovjet helytartóság lesz ebből az országból 1956� november 4-én vagy pedig valamifajta nemzeti fejlődés folytatódik? Ehhez majd még vissza szeretnék térni, de én úgy gondolom, hogy Kádár János tevékenységét e nélkül a mozzanat nélkül értékelni, az történetietlen� Mint ahogy a belgrádi incidensek, mert igenis ha belemegyünk Nagy Imre értékelésébe, én úgy gondolom, hogy akkor Nagy Imrének a hibáit, azt, hogy bejelentette a semlegességet 1956-ban, ezt most lehet különbözőképpen értékelni, de a nemzet számára egy hatalmas fenyegetést hozott ezzel a lépésével� Ami talán etikailag értékelhető, politikailag is értékelhető, mint személyes teljesítmény, de mint az ország miniszterelnöke – és itt különböző jogi kérdések is felmerülnek a felhatalmazási problémától kezdve – ő is politikai helyzetben lépett� Akkor valamifajta toleranciát kell tanúsítani Kádár János felé is, amikor ő, aki elvállalt egy miniszterelnökséget, nem volt hajlandó befogadni az országba egy másik miniszterelnököt� Nehezen lehetett volna itt bármilyen kibontakozási utat más útvonalon elképzelni� Ezeknek a külső arányoknak a kérdése továbbra is folytatódik, mert azért hangsúlyoznám, hogy a szovjet elvárások sem voltak azért 1956 után olyan kemények� Kádár János vezetésére lett ez az ország bízva, ez teljesen egyértelmű� Egyébként több hullámot tudok kimutatni, én nem értek egyet azzal, hogy ’56 után tényleg az folytatódott, mint ’56 előtt, mint mondjuk például a sztálinista diktatúra típus, hanem egy sokkal mérsékeltebb, sokkal
