Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
108 Ellenforradalomból népfelkelés Források a sejtéseket realizálni� Egyszerűen nem lehetett találni egy komoly kérdést, amin a kommunista párttal össze tudtak volna veszni, annyira egyet kellett érteniük a reális célkitűzésekben� Ezt azért is lényegesnek tartom, mert tudom, hogy választásokról van szó, szovjet befolyásról van szó, természetesen ezek alapvető dolgok, de emellett azért nagy szerepe volt annak, hogy a két munkáspárt ereje a városokban, főleg Budapesten volt koncentrálva, és ez egy óriási erőt jelentett� Ez az óriási erő az, ami azután 1956-ra úgy eltűnt, mintha elfújták volna, és azért is lényegesnek tartom� Nem kívánnám azt, hogy bevegyük ebbe az anyagba azt, ami fontos, de nem ebbe a gondolatmenetbe tartozó kérdés, a proletárdiktatúra kérdése, de merném mondani azt, hogy Magyarországon – amennyiben használjuk ezt a kifejezést – 1950-ig volt proletárdiktatúra� Bizonyos értelemben akkor sikerült felszámolni a munkásság aktív részvételét a hatalomban olyan mértékben, hogy 1956-ban már a munkásosztály vagy passzív szemlélője volt az eseményeknek, vagy pedig a párttal szemben lépett fel aktívan, és ennek itt van a gyökere� 56-tal kapcsolatban már említettem, külön nehézséget okoz, hogy nagyon nehéz valamit röviden megírni, ami részletesen nincs megírva� Általában nem így szokott történni az események feldolgozása, és én azt hiszem, hogy szükséges lenne – túl ennek az anyagnak a megjelentetésén –, hogy a Párttörténeti Intézet vagy egyéb kutatók, egyéb intézmények minél előbb, minél nagyobb számban hozzanak ki olyan érvényes, baloldali irányultságú munkákat ’56-ról, amit egyáltalán kézbe lehet venni, mert mint Pozsgay elvtárs utalt rá, a mi a pártirodalmunk ebben a kérdésben nem [...] alkalmas arra, hogy vitaanyag legyen� Én itt két kisebb aránytévesztésre szeretném felhívni a figyelmet, amit én látok ’56-tal kapcsolatban, két különböző irányban� Az egyik, hogy túlzottnak tartom azt, hogy szinte le van véve minden felelősség Nagy Imréékről, illetve erről a párton belüli reform értelmiségről� Annak hangsúlyozása mellett, ami lényegében benne van az anyagban, és akár meghatározottabban is ki lehet mondani, hogy történelmi mértékkel nézve, történelmi perspektívából nézve végül is a lényeges dolgokban nekik volt igazuk, de ugyanakkor valamilyen szerény formában csak meg kellene említeni azt, hogy az a felelőtlen, hisztérikus, sokszor minden realitástól elrugaszkodott uszítás, ami az értelmiség egy részének, és részben a pártértelmiség, vagy volt pártértelmiség egy részének részéről folyt 1956-ban, az azért súlyosan befolyásolta az eseményeket� Nem annyira a tömegeket, hanem a pártot tette még alkalmatlanabbá arra, hogy valahol konszolidálja a helyzetet� Itt
