Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
100 Ellenforradalomból népfelkelés Források vonnám kétségbe, hogy a párt fővonalának megfelelő kultúrpolitikát így lehet-e állítani vagy nem� Másról volt szó� A második, amit fölvetnék, én úgy érzem, hogy csak nagy vonalakban szerepel, és a folyamat jellege egy kicsit eltűnik, hát úgy is fogalmazhatnám, hogy a pluralizmus előtörténetének az ellenzéki, amit régen ellenzéknek neveztünk, ma másként nevezünk, ezeknek a mozgásoknak� Azt hiszem, hogy legelőször már érdemes lenne megemlíteni a 78� oldalon a 68-as csehszlovák események kapcsán, mert ez volt az a pillanat, amikor ezek bizonyos megnyilvánulásokban megjelentek, és attól kezdve tartósnak tekinthető, tartós és kiterjedő jellegű ez� A korčulai akció115 az, amit én azt hiszem, hogy meg is kellene említeni� De ettől kezdve történt az, hogy tulajdonképpen, akik vagy saját attitűdjük miatt vagy kiszorultság miatt nem vállalták a belső kritikát, azok csoportokat alkotva, különbözőféleképpen indították vagy a szamizdatokban, vagy más formában ezeket a mozgásokat, és ennek tartósságát és a folyamat jellegét, azt hiszem, jó lenne érzékeltetni� Amennyire én meg tudom ítélni, 68-tól olyan 79‒80-ig ezek a mozgások inkább, mint kelet-európai jelenségek voltak értékelhetők, tehát nem a magyar feszültségekből következtek, nem saját dolgainkból következtek, hanem a kelet-európai jelenségek közé illesztettek� Talán a 80-as évek fordulóján értek meg a magyarországi feszültségek annyira, hogy volt ennek egy magyar forrása, indító oka is, ami elég szervesen kapcsolódott a kelet-európaihoz természetesen, mert a magyar feszültségek is azokból eredtek� Tehát ezt, mint egy tartós jelenséget, én azt hiszem, érdemes lenne jobban érzékeltetni, így ugyanis a 100� oldalon van szó ezekről a csoportokról� Kicsit háttérbe is szorul az, amit annak idején még polgári radikális csoportosulásnak neveztünk a többi mögött, szóval azt hiszem, hogy érdemes lenne ezt időben jobban érzékeltetni� 115 Az 1968-as Csehszlovákia elleni katonai intervenció idején a jugoszláviai Korčulában éppen szimpóziumot tartottak Marx és a forradalom címmel� A résztvevők tiltakozó nyilatkozatban ítélték el a beavatkozást� Az eseményen hat magyar meghívott, Márkus György, Sós Vilmos, Tordai Zádor, Heller Ágnes, Márkus Mária és Tőkei Ferenc vettek részt � Közülük öten – Tőkei kivételével – aláírták a nyilatkozatot, sőt külön nyilatkozatot is írtak, amiben a beavatkozást, mint a szocializmus fejlődésére veszélyt jelentő cselekményt ítélték el� Az ügy részleteiről lásd: Rainer M� János: Prága‒Korčula ‒ Budapest, 1968 � augusztus 21� Élet és Irodalom, 2008/32, 5, 14 �
