Rendőri Lapok, 1911 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1911-02-01 / 2. szám

VIII. évfolyam.

Szatmár, 1911. február hó 1.

2-ik szám. Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be.

A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Megjelenik minden hónap 1-ső napján.

Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

Hegyi cigány-ügy*

Ha akármelyik kisközségen átutazunk, s 'ha ott letelepedett cigányok vannak, ezek kunyhóit, putriait a község legvégén találjuk.

Ez az állapot részben közigazgatási, rendőri intézkedés következménye, részben meg azt jelzi, hogy a nép Ízlése kitaszítja / a cigányokat maga közül.

Ennek a rendszernek némi nyoma még a Hegyen is megvolt több esztendővel ezelőtt, ma azonban e tekintetben a legnagyobb össze-vissza- ság az uralkodó.

Kezdenek befele nyomulni cigányók. E befelé nyomulásnak első kísérlete volt, mikor a vágóhíd közelében ütöttek tanyát, amelyet csak a főkapitányi hivatal intézkedésére hagytak el.

Darab ideig csend volt, de egy idő óta ismét előre nyomultak és befurakodtak az Újhegyen lakók telkére, s az Újhegy közepe tája felé az ut mindkét oldalán emelkednek dísztelen hajlékaik, most pedig, amint látom, már a gőzmalom oldalán elterülő házastelkek egyikének végében vertek állandó tanyát. Ez pedig jóra nem vezethet.

A közbiztonságot, mely országszerte veszélyeztetve van cigány részről, csak érintem, — nem tartozván ez az ón reszortomba — és csak annyit jegyzek meg, hogy az ilyen szétszórtan elhelyezett cigány-telepeken messze vidék cigányai adnak, vagy adhatnak egymásnak találkozót, s baj esetén a hegyi 4 szál csendőrje hatfelé szaladhat a tetteseket keresni.

* A cigány kérdésben már egy nagy irodalom fejlődött ki, s közbiztonsági érdekek megóvása szempontjából — ellentétben cikkíróval — azon felfogás jegecesedett ki, bogy a cigányokat polgárosítani kell, a nomád élet megszüntetése végett a csatangoló cigányokat fel kell hívni a városoknak, a községeknek, de biztosítani kell a közbiztonság megvédésére szolgáló eszközöket. A közegészséget szigorú, éber figyelemmel, kellő eszközökkel, megtorlással meg lehet óvni, de a cigányok garázdálkodásait, különösen kitelepítéssel — nem. Szerk.

Azt is csak megemlítem, hogy mig minden polgár, ha építeni akar, nem kezdhet addig az építéshez, mig a városi tanácstól arra engedelmet nem kap, a cigány meg derüre-borura, akkor és ott építhet, amikor és ahol neki tetszik. r<*t*

Amiről azonban szólnom kell, s úgy érzem, kötelességem, hogy szóljak, az a cigány-ügy rendezetlensége nyomán támadható, kiszámíthatatlan kárral fenyegető közegészségügyi veszedelem.

Gondoljunk csak arra a hevesmegyei kis falura, Dormándra, ahol a közelmúltban a cigánytelepen lépett föl a kolera és éppen azért sikerült • a kolera terjedésének gátat vetni, mert könnyen körül lehetett a telepet zárni.

Tegyük föl már most, hogy a tavasszal nálunk is ki talál ütni a kolera és legelsőbben cigányéknál.

Különböző és központi helyeken rendes lakóházak szomszédságában lakván cigányék, az elszigetelés majdnem lehetetlen, vagy csak óriási erő feszítés utján válik lehetővé, de mindenesetre kiinduló pontjává válhatik egy esetleges járvány rohamos és feltartóztathatatlan terjedésének.

Ezen lehetőség mellett szinte eltörpül annak megemlítése, hogy koleramentes időben is milyen ártalmakat rejt magában az a bűz, amely csak úgy árad a cigány-kunyhók mentén és táján és az a sok piszok és rothadó anyag, amely e kunyhók talaján és környékén fölhalmozódik.

Itt tehát sürgős intézkedésre van szükség és a magam részéről javaslanám, mondja ki a hatóság, hogy cigányoknak a Hegy belső területén lakni nem szabad, kunyhóikat pedig bontássá le azonnal; javaslanám továbbá: jelölje ki a hatóság a cigányok letelepedési helyéül a Gfyöngyöllő végén, a „pap táblája“ és a Gfyöngyöllő határszéle közt, a Kerekhegyre húzódó széles úttest nyugati oldalát.