Rendőri Lapok, 1911 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1911-06-01 / 6. szám
VIII. évfolyam. Szatmár, 1911. junius hó 1. Kéziratok, de csak is szakszerű ezikkek a főkapitányhoz adandók be. * s * /*■ ■ 7 M - ■% 6-ik Szá3f. RENDŐRI LAPOK. A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja : Tankóezi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Megjelenik minden hónap 1-ső napján. * Italmérési ügyünkről. Nem lesz talán egész felesleges itt e helyen is foglalkozni azzal a kicsinynek látszó, de társadalmi, közegószségi és közerkölcsiségi szempontból nagy horderejű kérdéssel, városunk italmérési ügyével. Az alább olvasható véleményemben a nagyjából feltártuk azokat az indokokat, melyek nemcsak szükségtelenné, de számtalan okból határozottan károssá tennék az úgyis nagy számban kiadott italméréseknek a szaporítását s bár a főkapitányi hivatal tudatában van, hogy az italmé- rési engedélyek megszerzése sokaknak keresetforrást nyit, mégis, miután annak is tudatában van, hogy még sokkal több existentia tönkretételét idézi fel, a rengeteg kérelem véleményezése körül a legnagyobb körültekintéssel jár el s a kérelmeknek talán egy tizedrészében sem járul hozzá azok teljesítéséhez. De lássuk a szaporítást ellenző javaslat indokolását. Tekintetes kir. Pénzügyigazgatóság! Hivatkozva a 24308/V.—1911. számú megkeresésére, melylyel az itteni pénzügyőri biztosságnak a korlátlan kimérósi engedélyek létszámának 80-ra való felemelése iránt előterjesztése tétetett át hozzám — hivatalos tisztelettel értesítem a tekintetes Pénzügyigazgatóságot, hogy a korlátlan italmérési engedélyek számának felemeléséhez a helyi viszonyok ismeretében hozzá nem járulhatok. Nem járulok hozzá azért, mert a közszükséglet nem igényli, sót a korlátlan engedélyek nagy száma határozottan előmozdította az iszákosságot, a tivornyázást, úgy, hogy legutóbb arról kellett gondoskodnom, hogy a zárórák megtartásával, az éjjeli zenélés korlátozásával valamennyire mérsékeljem az elharapódzott mulatozást. De ezen korlátozást meg kellett tennem azért is, mert itt van egy csomó ember, a kik éjjel élnek, kik az erkölcs, tisztesség, egészség, közcsend és rend rovására nemcsak élósködnek a mások nyakán, de határozottan rá szoktatják a megfogott békés természetű polgárokat a tivornyázásra, melynek sok mindenféle kihatása erősen mutatkozik e vá- ros társadalmának különböző osztályain. Tehát a társadalmi, közlekedési, forgalmi és gazdasági viszonyok nem indokolják (a 35—1911. kgy. sz. határozat) hanem egyenesen ellene szólanak a szaporításnak, mert uj közlekedési vonalak nem létesültek, gazdasági viszonyaink nem változtak, olyan, mint 20—30 év előtt, legfeljebb a szatmár- részi tagosítás elvonta a közönséget a külterületre, a mely a népszámlálásnál mutatkozó szám emelkedéseit a régi értékére szálütja, a külterületi határszéli építkezések, be népesitése pedig a közrend, közbiztonság szempontjából a nehézkes felügyelet miatt kifogás alá esik, ha pedig e távoli helyeken még italmérések létesülnének, vagy megóvatlan marad a közrend, közbiztonság, közerkölcs, vagy pedig fokozottabb részben a városra jelentékeny kiadást hárít. Ha az utcán összeszedettek statisztikáját elővesszük, azt látjuk, hogy a mi tűzoltó mentő fő- gátjaink hivatásuktól eltérőleg a részegen elhullott emberek összehordásával foglalkoznak, hogy a közönség nagymérvű megbotránkozásának mielőbb elejét vegyék. Csendőrök, rendőrök, tűzoltók, mentők egyik nagyon fontos foglalkozását az képezi, hogy az utszélen italtól elpotyogotta- kat felszedjék, tető alá tegyék, — demoralizálván ez a nagy közönség közel álló részét s elvonja valódi hivatásától a közbiztonság és a humanizmus szolgálatában álló közegeket.' M
