Rendőri Lapok, 1911 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1911-02-01 / 2. szám

RENDŐRI LAPOK 3-ik oldal. 2-ik szám. A tűzoltói ismeretek alapján a tűzoltó szerek szerkezetének és kezelésének ismerete kell, hogy képezze, s azért a kiképzést ezen kell kezdenünk. — Elsősorban a legfontosabb szerünket, a fecskendőt, kell bemutatnunk, még pedig lehetőleg úgy, hogy annak fontosabb részeit a maguk valóságában lát­hassa az újonc. Eközben megmagyarázzuk az egyes alkatrészek rendeltetését, a fecskendő működését, az­után a hozzá tartozó felszerelési tárgyakat s végül bemutatjuk azt, miként kell a fecskendőt szerelni. Ezután a katonai rendgyakorlatok következnek. Ezek fejlesztik a katonai magatartást, a fegyelmet. A sorrend itt az egyenként, a sorban, majd a sza­kaszban való gyakorlás. A században való g3 akor- lásra az időt nem kell pazarolni. A rendgyakorlatokkal párhuzamosan lehet a szívó és nyomó tömlők kifektetését és visszaszerelé­sét, a vízvezeték szerelését s a fecskendő szerelés egyes fogásait tanítani, majd ha ezzel tisztában van­nak, rá lehet térni a fecskendő iskolaszerelésére, a tömlő hosszabbítására, az osztóvilla alkalmazására, a sugárcsők a magasba felhúzására, a tömlőnek keríté­seken, házak körül vezetésére stb. A fecskendő kezelésére nemcsak a szivattyú­sok, hanem a műszók és rendfentartók is egyaránt kitanitandók. A mászókat előbb a közönséges támasztólétra, majd a dugólétrák kezelésére oktatjuk, azután a lét­rára mászással hozzá szoktatva őket a magassághoz, meíitö&btül tík ügjUUU UWITOJUIWműd'l'éidW»:? 1RS* pezzük ki őket. Ha a legénység a szerek kezelésében már jár­tasságra tett szert, úgy a kellő felügyelet mellett a vezénylést tiszteknek és altiszteknek felváltva kell átadni, hogy a vezénylésben is gyakorolhassák ma­gukat, hogy a szükséges önállóságra tehesse­nek szert, Kellő gyakorlottság mellett rátérhetünk az egyes szerek gyors szerelésére s legutoljára a támadási gya­korlatokra. Utóbbiaknál az egyes szakaszba tartozó mászók, szivattyúsok és rendfentartók már egybe vo- nandók. A támadásokat kisebb feladatokkal kezdjük, a feladatokat a tényleges viszonyokhoz kell lehető­leg alkalmazni, mert igy a megoldás sokkal köny- nyebbé válik. Célszerű ezért a gyakorlatokat a köz­ség különböző pontjain tartani, a mi kivált akkor fontos, amidőn az egyes szakaszok teendőikre már külön kiképeztetvén, az egész csapatnak együtt mű­ködésére akarunk nagyobb feladatokkal alkalmat adni. A feladatok kiosztásánál a körülményeket kü- lömböző szinü zászlócskákkal jelezhetjük, igy a tü­zet vörössel, a kutat világoskékkel, a mocsarat, ta­vat sötétkékkel, a folyót, patakot fehéren csikóit ’ \ kékkel, a vízvezetéket fehérrel, az akadályt zölddel, az óletveszedelmet feketével, a parancsnok helyét nemzeti színűvel. A szél irányát a tűz határára állí­tott sárga zászlóknak a szól irányába való ferdébb fektetésével jelezhetjük. Minden támadási gyakorlatnál a fővezénylő mellett az egyes szakaszok élére szakaszparancsno­kok, esetleg altisztek állitandók, ezek hivatása lóvén az egy es szakaszok beosztását eszközölni s azok mű­ködését a fővezénylő utasításai értelmében irá­nyítani. A gyakorlatokat kezdetben okvetlenül zárt he­lyen kell tartani, nehogy a kiváncsiak rosszakaratú megjegyzései azokra zavarólag hassanak s a tűzoltó­kat elkedvetlenítsék. A közönség által hozzáférhető helyen gyakorlatot csak akkor tartsunk, a midőn a csapat részletteendőiben már kellőképen ki van ké­pezve. A gyakorlatokhoz elhasznált nyomótömlőket használjunk rendszerint; tartózkodjunk a szerek fölös­leges rongálásától s a testi épség érdekében minden veszélyes produkciótól. Követeljük meg a legteljesebb fegyelmet és rendet s ne engedjük meg, hogy bárki is utasítás és a kellő felügyelet nélkül külön gyakor­latokat végezzen. A gyakorlatokat oly időben végezzük, a midőn a testület tagjai legkevésbé vannak polgári foglal­kozásukban akadályozva, vagyis vasárnapon kora s igen fontos, hogy a kitűzőitlaoüeOrmegisKer' dessók, nehogy a pontosan megérkezők hiába töltsék idejüket. A pontosságban a tisztikarnak kell jó pél­dával elől járni, mert csak a tisztikar pontossága teremtheti meg a legénységben is a pontosságot. Ügyelni kell arra, hogy a gyakorlat 2 óránál tovább semmi esetre se tartson, mert különhen fá­rasztóvá lesz, de másrészt arra is súlyt fektetni, hogy annak menetében egy kis változatosságot teremtsünk s oda hassunk, hogy a legénység minden egyes tagja lehetőleg foglalkoztatva legyen. A megjelentekről a gyakorlat végeztével a szolgálatvezető névsort vesz föl, minek megtörténté­vel a parancsnok utasítást ad a szerek hazaszállítá­sára nézve, annak utána pedig a csapatot lelópteti. A gyakorlótérről, de általában mindennemű szol­gálatból a vezénylőtől nyert engedély nélkül eltá­vozni senkinek sem szabad. A későn jövőket a pa­rancsnok kötelességeikre figyelmeztetni tartozik, mig a gyakorlatról igazolatlanul elmaradók ellen a szol­gálatvezető jelentése alapján a parancsnokság indítja meg a fegyelmi eljárást. Gyakorlásra nem alkalmas téli időben előadások tartandók.

Next

/
Thumbnails
Contents