Rendőri Lapok, 1910 (7. évfolyam, 2-9. szám)

1910-04-01 / 4. szám

■ 2-ík oldal

4-ik szám.

II ESD ŐRI l Y V Ö K

gesnek külön indokolni ily irányú kívánságunkat, csak ismételten hivatkozunk arra, hogy a rendőr- i kapitányi hivatal minél tökéletesebb kiépitóae lebeg szemünk előtt s épen ezért nem osztjuk a javaslat amaz indokolását sern, mely az I. alkapitányra vonatkozik, mert közigazgatásunk egyik legnagyobb szerve a rendőrkapitányi hivatal, s nem tartjuk összeegyeztethetőnek s egy még a messze jövőben j megvalósítani szándékolt eszmétől függővé tehetőnek I az I. alkapitány, mint hivatalfőnökhelyeltes külön | elbírálás alá vételét, hanem csakis a Vili. fizetési osztályba sorozását.

Ezekben kívántuk kifejteni a javaslatra vonatkozó észrevételeinket s hinni akarjuk, hogy az itt i felemlített igényeink kielégítésétől az illetékes ténye- j zők elzárkózni nem fognak.

A íizetésrendezóssei egyidejűleg aktuálissá } óhajtjuk tenni azokat a kérdéseket, melyeket a ja- j vaslat nem ölel fel, de amelyek speciálisan a rendőr- tisztviselői karhoz fűződnek. Ezek között első helven áll az egyenruhaátalány kérdése: nevezetesen rendör- irnokaink több ízben tettek már előterjesztést arra nézve, hogy egyenruhaátalányuk a rendőrtisztviseiö- kóvel egyenlő összegben állapíttassák meg. Tekintve, hogy a három rendőrimoknál összesen 150 koronáról van szó, kívánságukat nemcsak azért tartjuk jogos nak ós teljesítését méltányosnak, mert egyenruháza- zatuk csak a rosetta számában különbözik a rendőr- tisztviselőkétől, hanem azért is, mert a rendőrirnokok a kezelői teendőket végzik s igy egyenruházatuk aránytalanul ki van téve a rongálódásnak.

Hasonlókópen régen hangoztatott sérelme a marhalevólkezelö rendőrtisztviselőknek a napidij megállapítása. Igaz, hogy erre azt szokták felhozni ellenérv gyánánt, hogy amúgy is hivatali kötelességet kellene teljesíteniük, a vásári 3 korona napidij pedig mellékkereset. Aki ennek az ellenérvnek tarthatatlanságáról meggyőződést óhajt szerezni, ne átallja \ a fáradságot, hanem sétáljon ki hébe-hóba, forró nyári napon, vagy csikorgó télben az állatvásártérrc s tegye megfigyelés tárgyává, hogy a marhalevél- kezelők által egyszer felvert porban, másszor kánikulában, ismét másszor bokáig érő sárban avagy csikorgó hidegben, megtett két séta, ugyanolyan időben | öt ablaknak folytonos nyitogatása, melynek hidegétől, lóghuzamjától kivált téli időben u legerősebb fűtés sem védelmez, a reggel hót órától esti 4—5—6 óráig tarló szakadatlan marhalevélirás és jegyzőkönyvbemondás, botrányos zaj s ráadásul az elfogyasztott ebéd 3 koronával túl, vagy meg van-e fizetve, s feleljen rá saját lelkiismerete szerint. Itt csak ismételten hangoztatjuk e sérelmet, melynek orvoslása a vásári jövedelem folytonosan növekedő hozamából ’ nagyobb megterheltetés nélkül eszközölhető volna oly ; formán, hogy a marhalevélkezelő rendőrtisztviselők ' napidija 5 koronában, a jegyzőkönyvvezető napidijas j írnokok napidija pedig 3 koronában állapíttatnék meg: nem kívánunk azonban elzárkózni e kérdés oíyatón megoldásától sem, hogy a marhalevélkezelői díj évi átalányösszege 200 koronában állapíttassák meg, inéí} négy egyenlő részletben évnegyedenként j előre volna utalandó, mert igy a marlnlevólkezelői dij célszerűbben lenne felhasználható. |

Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a visszás állapotot sem. hogy mig más városokban részint évi átalányösszegben. részint napidijban van megállapítva

a rendörfisztviseiők éjjeli szolgálati dija, nálunk, ez irányban még semminemű intézkedés nem történt: nem is említve a naponkénti éjjeli szolgálatot, aki ismeri városunk társadalmi életét, be kell látnia, hogy rendörtisztviselőinkre mily terhes feladatot rónak a különböző mulatságokra szóló kirendelések. Télen a hangversenyek, bálok, nyáron a daltársulatok, cirkuszok stb. olykor 3—4 rendőrtisztviselőt szólitá- oak szolgálattételre egy ós ugyanazon napon, úgy, hogy bátran állíthatjuk, miszerint a rendes és rendkívüli éjjeli szolgálat átlag ötödnaponként nehezedik minden egyes rendőrtisztviselőre. Csodálkozik-e valaki, ha sérelemkópen hozzuk fel e jóformán ellenszolgáltatás nélkül teljesítendő kirukkolásokat? Nem mondjuk, hogy a rendkívüli szolgálatok — habár gyarlón is, — dotálva nem lettek volna, de ez a dotatió épen arra volt elegendő, hogy a rendőrtiszt viselőink ne a nappali munkájukért élvezett fizetésükből fedezzék a representatiósnak nevezhető költségeket. Épen ezért kívánatosnak tartjuk, hogy a vendéglői záróra dijak terhére színházi és városházai szolgálat alkalmával rendőrtisztviselőink 4 korona dotatióban rószesittesse- nek, ugyanily összegben állapíttassák meg a cirkuszi, mozgófénykép színházi, egyáltalán a rendőrtisztvise- lőket kiadásokkal nem terhelő szolgálat dija az előadást rendező terhére, mig a kiadásokkal járó bálok, hangversenyek ós a többi alkalmával 8 korona vonassák be ugyancsak a mulatságot rendező egyén avagy testület terhére.

Megjegyezni kívánjuk végül, hogy a fizetésren- zósére vonatkozó javaslat keretén kívül eső sérelmeink orvoslásánál az előadottakból láthatólag a minimumra redukáltuk igényeinket s azok teljesítése csak előbbre fogja vinni abbeli törekvésünket, hogy városunk közönségének egy céltudatos', hivatásának magaslatán álló rendőrtisztviselői kar álljon mindenkor rendelkezésére.

A napidijasok fizetés rendezése.

Van a mi hivatalnok társadalmunknak egy számban tekintélyes osztálya, mely nehéz küzdelmeket vív a lét nagy harcában, hogy helyzetét erkölcsileg ós anyagilag megjavítsa, s rég' időktől táplált reményeit aprópénzre váltsa. Úgy látszik, hogy ez az osztály a lehető legkomolyabban igyekszik az említett cél elérésére, legalább erre enged következtetni az a memorandum, mely legközelebb egyik helyi lapban látott napvilágot. Mondanunk is felesleges, hogy napi díjasainkról van szó, kikről be kell ismernünk, hogy legmostohább elbánásban részesültek s elérkezett az ideje, hogy jövőjük, megélhetésük biztosabb alapokra fektettessék. S ha e kérdéssel most — nem lévén módunkban konkrét javaslatot ismerni, bővebbén nem is foglalkozunk, nem égy okunk van arra, hogy az illetékes körök figyelmét felhívjuk, ráirányítsuk, napidij hsaink sorsára, kik nem tarthatatlan, indokolatlan követelésekkel állanak elő, csakis a törvény- hatóság mindegyik szervével szemben tanúsítóit humanismusban óhajtanak részesedni. Be kell ismer-