Rendőri Lapok, 1910 (7. évfolyam, 2-9. szám)
1910-03-01 / 3. szám
/ Yll. évfolyam. Szatmár, 1910. márezius hó 1. 8-ik szám. Kéziratok, de csak is sxak- szerű ezikkek a főkapitányhoz adandók be. A RENDŐRFŐKAPITÁNY! HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja . Tankóczi fi villa főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Megj elenik minden hónap 1-ső napján. Lovas csendőrség. Hisszük, hogy tárgyilagos mérlegelés mellett ma már nem akad senki e város polgárai között, a ki el ne ismerné a csendőrségi szolgálatnak ama elvitázhatatlan előnyét, hogy elég rossz lábon állott közbiztonsági állapotainkat a csendőri szolgálat teljesen megjavította. Akár a bűncselekmények számát főleg lényegét, akár a nyomozásban elért sikereket tekintjük, félreismerhetetlen, hogy e város nyugalma közbiz tonsága biztosítva van. Azonban ha el kell ismerni ezen sikereket, rém lehet figyelmen kívül hagyni azon fogyatékosságokat sem, melyek részint a csendőri szolgálatnak abban az ágában mutatkoznak, melyet helyi rendészetnek nevezünk, részint a csendőri létszám csekélységében s ebből kifolyólag főkép a külterület mostoha őrzési viszonyaiban jelentkeznek. A helyi rendészet ellátatlan állapotának következményeit fökép a hivatal érzi; a rendőri lét- zám teljesen le van kötve a kézbesítésekkel, mig a kér. rendőrtisztek irodai munkával vannak megterhelve, különösen abban a fokozódó irodai munkakörben, mely napról-napra statisztikai kimutatás és munka mennyiség szerint mutatkozik. A rendőrtiszteknek és általában tisztviselőknek több időt kell szentelni hivatásuknak s más tisztviselőktől meg kell különböztetni magukat annyiban, hogy rendőrtisztviselő hivatalos órán kívül is hivatalnok marad, s e minősége hivatalos kötelességét ugy- szólva állandósítja. A kér. rendőrtizedesektől pedig fokozottabb tevékenységet vár a hivatal, mely az utóbbi időben kevés eredményt tudott felmutatni. Tudjuk nagyon jól, hogy még mindig sokan vannak, kik felületes szemléletből ama nagy panaszt hozzák fel a csendőri szolgálat ellen, hogy különösen éjjel nem lehet csendőrt az utcán találni. Ezt mondják azok, kik a régi a város történet-írójának átadott kovból emlékeznek még arra a buldog időkre, mikor a rendőr a Vigadó vagy a Kenyeres Károly házának, vagy a törvényszéknek falát támogatta s nyújtott segédkezet az ital gőzétől elkábult s .rányt tévesztett komájának, kivel még az útközben eső kocsmákat is megellen- őrizték, bogy a tvuktolvajok és boltbetörők annál jobban garázdálkodhassanak a perifériákon. Ma igaz, nem igy áll a dolog, a csendőr- őrszem nem egy ponthoz, de egy több utcából kijeiéit városrészhez van kötve s köteles azt bizonyos időközökben bejárni s ha még van mindig valaki, aki a csendőrök szolgálatának fogyatékosságát abban látja, bogy a csendőr nem áll a helyén, a főkapitányi hivatal szívesen rendelkezésére bocsátja a csendőrbódék kulcsát, hol egy felfüggesztett táblán meg fogja találni a kiváncsi azon útirányt, melyen a csendőr a megjelölt időben halad és meg fogja találni — de bizonynyal a csendőrt is, aki a jelzett időben a jelzett irányról le nem tér s ezt csak akkor teszi, aa hiva talos kötelessége őt megzavarja programmszerü szolgálatának teljesítésében. De nem e sokszor felsoroltokkal akarunk most ismét előhozakodni, nem a közönség előtt való igazolással akarunk ezúttal élni, hanem azért emelünk szót főkópen, bogy a város belterületének megfelelő közbiztonsági állapotainkat terjesz- szük ki a külső szélekre is, terjesszük ki a külterületre is. Ezen kiterjesztéshez pedig lovascsendörség szükséges, mely mig elfogja látni a külterületi szolgálatot, addig feloldja a gyalogcsendőrséget attól, hogy a külterületen teljesítsen szolgálatot s egész erejét a belterületi közbiztonság megfelelő ellátására fordíthatja.
