Rendőri Lapok, 1910 (7. évfolyam, 2-9. szám)
1910-06-01 / 6. szám
VII. évfolyam. Szatmär, 1910. julius hó I. 6-ik szám. Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be. * RENDŐRI LAPO A R E N D Ő R FŐ K AP I TÁ N Y I HIVATAL TISZTIKARÁNAK, \ RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. ! ________ < Összeállítja : Tankóezi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Megjelenik minden hónap 1-ső napján. Népuszoda Minden tavaszszal napvilágot lát helyi sajtóorgánumainkban egy hirdetmény, melyben a rendőr- főkapitányi hivatal közhírré teszi, hogy a Szamos folyón a vasúti hid mellett egy sekély vizű hely cövekeltetett ki „népfürdő“ céljaira s megtiltja a más helyen való fürdést, mert veszélyes s a tilalmat megszegő kihágást követ el. Hogy a közönségnek az a része, mely a népfürdőre rá van utalva anyagi viszonyai miatt, mennyire tartja be ezt a tilalmat, azt felesleges bővebben fejtegetnünk ; a Szamos partján felfelé és lefelé sétálva bárki, akit a dolog kissé közelebbről érdekel, meggyőződést szerezhet magának arról, hogy egész sereg a száma azoknak a hatóságilag nem engedélyezett népfürdőknek, melyekben sokszor nem épen a legszegényebb sorban levő néposztály elégíti ki fürdőzési igényeit, mintha a Szamos folyó végig ki lenne sajátítva. így állván a dolog, csodálkoz- hatunk-e azon, hogy a Szamos medrét nem ismerő, legtöbb esetben úszni sem tudó egyének közül a rohanó vizár évről-évre szedi áldozatait, szaporítva folytonosan azok számát, kik örökre megtisztulnak minden földi szennytől, közönségesebben szólva: vízbe fúlnak! . . . De van egy másik hátránya is a szabadfürdőnek, ami a közerkölcsiség rovására esik; mert mig a hatóságilag engedélyezett népfürdőben nemre való tekintet nélKül gyakorolják magukat a válogatottabbnál-válogatottabb trágár kifejezések szónoklattanában, s a minden jó érzésű egyénben undort gerjesztő, deform testmozdulatok gymnas- tikájában, addig a hatóságilag nem engedélyezett népfürdők közönsége — mely többnyire éretlen sihederekből verődik össze — a parton haladókra szórja éretlen s igen sokszor arcpiritó megjegyzéseit. S ezzel még nem elégednek meg, hanem valóságos szervezett banda módjára kirándulásokat tesznek a közeli lankákra, tetemes kárt okozva a gyümölcsösökben a lelkiismeretfurdalás minden jele nélkül, rosszul értelmezett hősiességből. S a dolog mélyére pillantva, elkerülheti-e figyelmünket az az elszomorító körülmény, hogy a népfürdő látogatóinak nagy része serdülő gyermek, kik testi felfrissülésük, erőgyűjtésük mellett lelkűket megmételyezik, mert hallva és látva, sőt rövid idő múlva cselekedve is a fentebb leirt dolgokat, előbb elerkölcstelenednek, semmint ennek*; ellenkezőjéről az emberi élet biztos alapjául lerakható, világos, tiszta fogalmat tudhattak volna alkótni! . . . ' S mit szóljunk ahhoz, hogy a vasúti hid melletti népfürdőnek éppen akkor van legnagyobb forgalma, mikor az esteli vonatok a hídon átrobognak'? Milyen vegyes érzelmekkel lép az az idegen városunk földjére, kinek első benyomását a fentebb vázolt jelenetek adják meg? Hisz e népfürdőnek némely tagja cédább a faluvégi tóban lubickoló cigánygyereknél, amelyik a közelgő kocsizajra kiugorva rongyaiba burkolva nyújtja kezét alamizsnára, — mert hisz képes a város szemléletébe merült utazó közönséget a vasúti kocsi ablakától elzavarni scenierozott taglej tó seivel! . . . Hol van a hatósági ellenőrzés? kérdi esetleg a nagyképü maradiság, mely mindent a hatóság számlájára ir; hát bizony az reggeltől-estig ott sétál a Szamos parton egy őrszem alakjában, de azt beláthatja mindenki, hogy itt a hatósági ellenőrzés teljesen felborul, mert annyi őrszemet felállítani, hogy az ellenőrzés állandóan gyakoroltassák az egész vonalon, módunkban nem áll, s az is tény, hogy a szigorú ellenőrzést kizárja a meglepetés nehézsége, mert hiszen azt természetesnek fogja találni mindenki, hogy ahatóságilag
