Rendőri Lapok, 1910 (7. évfolyam, 2-9. szám)
1910-04-01 / 4. szám
( íío ív Vil. évfolyam. Szál mar, 1910. április hó 1. 4-ik> sz&m. Kéziratok, «4« e*ak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók he. * r RENDŐRI LÁPOK. A REN DŐRFÖKAPITÁNYl HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállitja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Megjelenik minden hónap 1-ső napján. * A rendöríisziviselök fizeiesrendezése. Bármily türelmetlenül várjuk is a törvényhatóság tisztviselőinek fizetósrendezésóre vonatkozó javaslat megvalósítását, az előttünk fekvő tervezet oly anomáliákat tüntet fel, melyekre a rendőrtisztviselői kar reputátiójának megvédése érdekében, e lapok hasábjain feltétlen kötelességünk rámutatni nemcsak a „nihil de nobis sine nobis“ elvénél fogva, hanem directe azért, hogy a tervezetre vonatkozólag kiala- j kult vélelmeinket annak érvenyrejutasa előtt a dön- j tésre hivatott tényezőkkel megismertessük. Távol áll tőlünk a személyes érdekek, vagy egyesek speciális sérelmeinek előtérbetolása; intentiónk kizárólag egy alapon nyugszik, a belügyminisztérium- j ban készült törvénytervezet ama pontján, mely világosan kimondja, hogy: „a törvényhatósági joggal felruházott városoknak jogában áll, hogy alkalma- zottaikra nézve szervezési szabályrendeleteiben az 1883. évi I törvénycikkben meghatározott minősité ' sen felül egyéb elméleti vagy gyakorlati minősitóst ; is megállapíthassanak.“ Tudva és előrebocsátva azt, hogy a törvényhatóság szervezési szabályrendeletének átdolgozása rövid ! idő kérdése, nincs kétségünk a felől, hogy ennek keretén belől szembeszökőleg érvényesülni fog a fentebb idézeti, a belügyminisztérium törvény terve zete által sugalmazott ama törekvése törvényhatóságunknak, hogy az egyes állásokat az állami hivataloknál megkívánt qualificátiótól tegye függővé. Nem érintjük e helyütt a rendörkapitányi hivatal kezelőszemélyzetét, mely a szóban forgó javaslat ide vonatkozó része által úgy a nála meglevő, mint a jövőben is megkívánt qualificatióhoz mérten igényeit kielégítve találja, bár tagadhatatlan, hogy az egyik írnok a javaslat megvalósulása esetén a ba a helyzetbe jut, hogy törzsfizetóse az eddigi 1400 korona marad, mig 150 korona jelenleg élvezett drágasági pótlékától elesik; igaz, hogy ezzel szemben „amit veszt a réven, megnyeri a vámon*' közmondással érvelnek, tudniillik a felemelt lakáspénzzel kárpótolva lesz, sőt 110 korona többletet fog élvezni, de ez csak ál sophisma, melyet megdönt az a tény, hogy a lakáspénz minden egyes tisztviselőnél arányosan emeltetik, s ez a törzsfizetésbe be nem számítható. Méltányosnak tartanánk, — amint ez a tisztviselők értekezletén kilátásba is helyeztetett, — hogy az illető Írnok a XI. fizetési osztály II. fokozatába Boroztassák és pedig annyival is inkább, mert mint I. osztályú Írnok választatott be s a kategóriák megdöntésével 2 év múlva érné el azt a fokozatot, melybe a II. osztályú írnok fél év múlva belejut. Ez — azt hisszük, — kézzel fogható anomalia, melyhez hasonló volt az I. és II. aljegyzőé, de amelyet a javaslat kellőleg indokolva orvosolt. Az előbbi szakaszban foglalt állításunkat megerősíti a javaslat indokolásának ama része, mely a rendőrtiszteket a X. fizetési osztályba sorozza, elismerve, hogy a közrendészet nyilvánvalóan közigazgatási functiő. Itt már előreveti árnyékát nagyon is ama törekvés, mely ez állásoknál jövőben feltétlenül középiskolai végzettséget követel meg. De a javaslat ugyancsak a X. fizetési osztályba Sorozza a rendőr-fogalmazókat is, ami nem állhat meg felfogásunk szerint és pedig eisö sorban azért, mert nyilvánvaló, hogy ez állásokért ina már jogvégzett egyének kelnek versenyre, másodsorban nem szenved kétséget, hogy a szervezési szabályrendelet átformálása esetén ez állások jogvégzettséghez lesznek kötve s ez már frequentáltatik is ; kérdjük most már, megállhat e az a felfogás, mely a rendőrfogalmazói állásokat előkészítő iskoláknak tartja a felsőbb Kvatali állásokra, s ha igen, .érdeke-e az akár a rendőrkapitányi hivatalnak, akár a város közönségének, hogy ez állásokban egymást váltsák fel rövid időközökben a következő állomásra sietők: hisz a rendőrfogalmazók oly munkakört töltenek be, melynek határozott mederbe terelese a legelemibb közérdek; ha pedig e felfogás nem állhat meg, mivel indokolja a javaslat a rendőrfogalmazóknak a X. fizetési osztályba sorozását, kik jogvégzeltsóggel esetleg évek során át várhatnak előhaladásra a kilátás minden reménye nélkül, vagy ha ambíciójuk épen a rendőrségi szolgálathoz vonzza; de ezektől eltekintve is, nem szembetünő-e az ellentét a X. fizetési osztályba sorozott tisztviselők és a rendőr- fogalmazók munkaköre között, kiknek kezében fut össze a rendőri és ipari bíráskodás és munkakörük kizárja a sablonosságot. Joggal reméljük, hogy az -előadottak alapján, de rendőrtisztviselői karunk niveaujának emelése szempontjából is rendőrfogalmazóink kiemeltetnek a X. fizetési osztályból, s qualifieatiójuk és munkakörük kellő értékelésével a IX. fizetési osztályba soroztatnak. Természetesen e kérdés előtérbe tolja az alka- pitányok megfelelő elhelyezését is. E tekintetben a II. és III. alkapitánynak a IX. fizetési osztályból kiemelését nem kívánjuk, ellenben teljesen jogosnak és méltányosnak tartjuk, hogy mindkettő ugyanazon fizetési osztályba soroztatván a rendőrfogalmazókkal, előbbiek a IX. fizetési osztály 3. és 1. fokozatának különbözeti összegében, vagyis 600—600 korona személyes pótlókban részesíti essenek, megjegyeztetvén, hogy az esetleg rendőrfogalmazói állásban már eltöltött óvek beszámításával; nem tartjuk szüksé
