Rendőri Lapok, 1910 (7. évfolyam, 2-9. szám)

1910-02-01 / 2. szám

2 ik oldal RENDŐRI LAPOK 2-ik szám. máz. Ezek szerint a felügyelettel első sorban a fiatalkorú törvényes képviselője, ha pedig ez nem volna kívánatos, az állami gyermekmenhely, vala­mely patronazs egyesület vagy olyan alkalmas egyén hivandó meg, aki az említett feladatra vállalkozik. A rendelet ezen része aggodalomra ad okot. Nálunk ugyanis, ha a törvényes képviselő a fel­ügyelet teljesítésére nem mutatkoznék alkalmasnak, a felügyelet állami gyermekmenhely és patronázs egyesület hiányában csak arra vállalkozó egyé­nekre bizható. Ha ajánlkozó egyének vannak, a rendelet végrehajtása nálunk se okoz nehézséget, de mi történik akkor, ha ezen nehéz tisztségre nem kerül ajánlkozó ? A rendelet ezzel az eshető­séggel is számol ugyan, de nem nyújt megnyug­tatást abban a tekintetben, hogy a pártfogói tiszt­ség szükség esetén csakugyan ellátást nyer, mert a rendelet erre nézve csak azt tartalmazza, hogy akkor a pártfogó ajánlása végett esetről-esetre a tantestület, vagy az elsőfokú közigazgatási hatóság keresendő meg. Ezzel a rendelkezéssel a feltétlenül szükséges felügyelet alkalmazhatása biz­tosítva nincsen, mert az. ilyenformán egyedül az emberek jóérzésére van bizva. A rendelet nem számol eléggé azzal, hogy a felügyelet alkalmas jelentkezők hiányában is biz­tosítva legyen, pedig a próbárabocsátással megfe­lelő felügyelet nélkül nagyon kevés eredmény ér­hető el; úgy annyira, hogy kellő felügyelet hiánya miatt az egész nagy jelentőségű intézkedés sem­mivé válhat. A fiatalkorú felügyeletének kellő módon való ellátása és ennek biztosítása a pró- bárabocsátásnak oly annyira jelentős része, hogy ezt egymagában az emberek jóérzésébe vetett hittel megoldani nem lehet. Ha a nehéz pártfogói tisztségre egyáltalán nem akad jelentkező, a próbárabocsátást miként vigye keresztül a bíró­ság? Pedig ez a helyzet előállhat már csak azért is, mert a nőnek pártfogóul csak nőt szabad ki­jelölni. Lehet-e remélni azt, hogy egy prostituált, vagy egy helyét váltogató nőcseléd felügyeletére és ellenőrzésére pártfogói tisztségre alkalmas nő­jelentkező akadjon. Már pedig elképzelhető, hogy a városi élet ilyen esetekkel is fog szolgálni, kü­lönösen, ha figyelembe vesszük, hogy a novella szerint pénzbüntetés fiatalkorú ellen nem állapít­ható meg és a 15 évet még el nem ért fiatal­korú ellen elzárás büntetés csak a legsúlyosabb esetekben alkalmazható. Mindezek alapján a rendelet fogyatékosságát abban látom, hogy az eljáró rendőri büntető biró a pártfogó keresésére van utalva és hogy a fel­ügyelet ellátása biztosítva nincsen. Egy újabb aggodalomra maga a büntető no­vella szolgáltat okot azzal a rendelkezésével, hogy pénzbüntetés fiatalkorú ellen nem állapítható meg. Ezt a rendelkezést olyan általánosságban, mint a hogy a novella alkalmazza, nem találom eléggé indokoltnak, sem pedig igazságosnak. A fiatal­korúak között (fiatalkor: 12—18 év) is vannak olyanok, akiknek keresetük van; olyanok, akik tisztességes és fáradtságos munkát folytatnak. Ezekkel szemben egykor a pénzbüntetésnek is lehet olyan javító hatása, mint az elzárás bünte­tésnek, sőt az elzárás büntetés hátrányait is tekin­tetbe véve, még czélravezetőbb hatása is. Miért kényszeríti tehát a büntető novella a bírót, hogy a súlyosabb büntetést alkalmazza, amikor az eny­hébb büntetés is czélravezethetne. Emellett nem is igazságos, hogy a fiatalkorú valamely cselek­ményért elzárás büntetést szenvedjen és a felnőtt elitéit ugyanakkor esetleg éppen olyan cselekmé­nyért csak pénzbüntetésben részesüljön, pedig ez a visszás helyzet gyakran előállhat főleg az erdő­törvény és cselédtörvény alapján kiszabandó bün­tetések eseteiben. Az eddig előadottak a bünvádilag is felelős­ségre vonható fiatalkoruakra vonatkoznak. Azokra nézve, akik vagy amiatt, mert 12 éven aluliak, vagy pedig azért nem vonhatók büntetőjogi fele­lősségre, mert a büntethetőséghez szükséges ér­telmi és erkölcsi fejlettségük nem volt meg, a végrehajtási rendelet külön rendelkezéseket tartal­maz. Ezeket a gyermekeket megfenyités végett a házi fegyelem gyakorlására jogosított egyénnek, vagy az iskolai hatóságnak kell átadni. A környezetében erkölcsi romlásnak kitett, vagy züllésnek indult fiatalkorú állami gyermek- menhelyre szállítandó. Az ilyen fiatalkorú javitó- nevelésben is részesíthető. A javitónevelés elren­delése végett a kir. járásbíróság keresendő meg. Pontosabb rendelkezése még a novellának,

Next

/
Thumbnails
Contents