Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1909-07-01 / 7. szám
2-ik oldal. RENDŐRI LAPOK 7-ik szám mégis az a főcél, hogy kifogástalan cselédeink legyenek. Cseléd akad most is, de jó cseléd nincsen elég. A szabályrendelet utolsó, de fontosságában első fejezetében Tannak erre nézve biztosítékok: Ez a 17-ik §. igy szól: „A cselédszerző intézet jövedelmének az összes üzleti költség és a személyzetet illető jutalék levonása után megmaradó összeg felerészben a városi pénztárt illeti és annak hováforditásáról a törvényhatósági bizottsági közgyűlés évenként, az évi számadás bemutatása alkalmával határoz. A tiszta jövedelem másik felerésze pedig egy alapítvány létesítésére szolgál, melynek kamatjövedelme hosszabb ideig ugyanazon munkaadóknál vagy annak egyenes leszármazottjánál szolgáló cselédek megjutalmazására szolgál. Önhibájukon kívül nyomorba jutott cselédek segélyezésére, férjhez menő tisztességes cseló- lányok kiházasitására fordítandó. Ha pedig ezen alap vagyona az üzleti tiszta nyereség felének hozzácsatolása utján megfelelő összegre felszaporodnék, abból egy cselédmenhely létesítendő, melyben az ideiglenesen hel-y nélkül levő cselédlányok munkát és annak értéke fejében szállást, ellátást és emellett szellemi és erkölcsi életükre emelően ható szórakozást találjanak. E mellett a lehetőségig a fentebb említett jutalmazás és segélyezés is folytatandó“ A cselédkérdés sikeres megoldása csak e fejezet keretében jelzett intézkedések belterjes keresztülvitelével lehetséges. Morális és socialis alapon kell működnünk. Bizonyos Üzletszerűséget sem zárva ki; különösen ami a mozgékonyságot, a gyors és pontos keresztülvitelt illeti, mert a nagy- közönség e tekintetben erős igényeket táplál s az intézmény életrevalóságáról a gyakorlatban csak is igy lehet meggyőzni. A közönség talán nem annyira, de maguk a cselédek határozott idegenkedéssel fogadják majd ez intézményt, mely rájuk nézve az ő felfogásuk szerint csak nyűgöt, kellemetlen kényszert s hely- változtatási kedvüknek korlátozását jelenti. A helyét ott hagyó cseléd eddig avval a felemelő tudattal ment a helyszerzőhöz, hogy őt ott tárt karokkal várják s hely lesz nem egy, de száz. S ebben nem is csalódott, mert a derék elhelyezőknek nem volt sohasem elég gyakori a helyváltoztatás. Hogyne, mikor úgy a kilépés, mint a belépés, jobbról is balról is nekik fütyült. Az uj rend ezen a paradicsomi állapoton feltétlenül javítani fog. — Lassanként megszűnik majd ez a nagy helyváltozási készség, ha tapasztalni fogják a gyors egymásutánban felmondó s helyet kereső cselédek, hogy indexre kerülnek s mint alkalmatlanok szolgálatba nem állíttatnak 3 illetőségi helyeikre toloncoltatnak. A dolgos, hasznavehető s állandó cselédek pedig nyilvántartatnak g nemcsak midenben számíthatnak a hatóság legmesszebbmenő támogatására, hanem jutalmakban s más egyéb kedvezményekben fognak részesittetni. Természetesen szükséges, különösen eleinte, mig ez intézmény népszerűsége biztosítva nincsen, e jutalmazások és kedvezmények minél nagyobb mértékben való alkalmazása. A morális hatáson kívül ennek meg volna az eredménye is, hogy a használható cselédanyag lassanként kialakulna. Itt önként kínálkozik az a kérdés : miképen lesz gondoskodva a helynélküliek ideiglenes elhelyezéséről? A szabályrendelet e látszólagos részletkérdésre nem foglal magában intézkedést, pedig annak tökéletes megoldásához, a gyakorlat be fogja bizonyítani, erre nem kevésbbé lenne szükség. Valamelyes cseléd-otthonban későbbi alapításáról van ugyan szó, de ez csak a jövő zenéje lehet, kivált ha a befolyó jövedelemnek a felét a törvényhatóság nem ez intézmény istápolá- sára fordítaná. Már magától a városi intézettől sokat várunk, tökéletes eredményt azonban csak a cseléd-ügy országos szervezésével lehetne elérni. Azok a mélyen járó erkölcsi és socialis okok, melyek a maguk sivárságában megteremtették e helyzetet, Io- oalisan, legalább is nehezen oszlathatók el. Dicsérendő az a lelkes résztvevős, mely szabályrendeletünk nyomóban az ország többi városaiban tá- m. dt. Épen ez adja nekünk a tápot e kérdéssel való további behatóbb foglalkozásra s rajta leszünk, hogy ez a napirendről mindaddig le ne kerülhessen, mig a most a városok kebelében megindult aktió nyomán, egy országos szervezet megteremtésével, az épületet tető alá nem hozzuk. Quint.
