Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1909-10-01 / 10. szám

VI. évfolyam.

Szatmár, 1909. október hó 1.

10-ik szám.

i Kéziratok,

■ de csak is szak- i szerű czikkek a 1 főkapitányhoz 1 adandók be.

! * .......................

RE

NDŐRI LAPO

A REN DŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

Megjelenik minden hónap 1-ső napján. *

Cselédszerző intézetünk.

Lapunk több előző számában teljes egészében ismertettük a hatósági cselédszerző intéze: előnyeit Teljes tájékoztatást nyújtottunk minden irányban ez uj és úttörő intézmény hasznossága és czéljai felől.

Ma ott állunk, hogy november 1-én a régi postaépület udvarán levő mellék épületben megkezdi működését Magyarország legelső hatósági cselédszerző és elhelyező intézete.

A nagy közönség érdekei szolgálatának jegyében indul meg ez intézet; mindinkább kidomborodó sociális irányzattal, mely mindkétrészről úgy a nagyközönség, mint az elhelyezést, támogatást találó cselédek részéről kell, hogy meleg rokon- szenvvel találkozzék. Oly hiányokat van hivatva pótolni ez intézmény, mely ha megáll, nagy jelentőséget fog kapni s Szatmáré lesz az érdem az úttörő munkában. Eddig is kivívta már az ország összes intéző köreinek érdeklődő figyelmét, mit mi sem bizonyít jobban, mint hogy maga a főváros is sürgősen felállítani készül egy cselédszerző intézetet s az ország összes nagyobb városai mind elkérték az erre vonatkozó szabályrendeletünket.

Reméljük s elvárjuk nagyközönségünktől, hogy megérti céljainkat s nem közönynyel, de méltányi issal fogadja a hatóság ebbeli intézkedéseit s támogatását a saját érdekében semmi irányban nem fogja megtagadni az intézettől.

A bejelentési kötelezettségről.

Városunk közönsége még nincs eléggé tájékozódva ama horderőről, melyet úgy a lakók, valamint a cselédek bejelentésének kötelezettsége magában rejt; igaz, hogy ennek oka nemcsak a közönség által folytonosan hangoztatott „ szabályrendelet nem ismerés “-ben rejlik, hanem visszavezethető arra is,

hogy hiányoznak azok a szervek, melyek a közönséget nem a már beállott s az illetékes fórum által constatáit kihágás jövőbeni elkerülésére szakszerű hosszadalmas fejtegetéssel figyelmeztessék, hanem a kötelezettség teljesítésére rákény szeritsék.

A fővárosi ember előtt szinte „non sens“ fogalom a bejelentés elmulasztása, mert belátja annak szükségességét, hogy pontos cime felvétessék a nyilvántartásba személyes és üzleti érdekeinek megvédése szempontjából; ott pedig, a hol a közönség részéről mulasztás forog fenn, megjelenik a házfelügyelő s már az első 24 vagy 48 órával a beköltözködés után kicsikarja s rendeltetési helyére juttatja a bejelentési lapot, s ezzel mintegy közbiztonsági szempontból ellenőrzői hivatást teljesít.

A közönség nemtörődömsége, a bejelentés in- / tézményének lekicsinylése vezet azután arra, hogy a bejelentési hivatal a legtöbb esetben érdemleges válasz nélkül kénytelen útra bocsátani a távirat-, levél-, csomag-, pénzkézbesitő postai vagy vasúti alkalmazottat, kézbesítőket s azon üzletembereket, kik biztos cim hiányában a bejelentési hivatalhoz fordulnak felvilágosításért.

De eltekintve azon anyagi hátrányoktól, melyet a bejelentési kötelezettség ignorálása von maga után, a város közbiztonsága egyenesen megköveteli nem az egyoldalulag magyarázott bejelentést, mint factu- mot, hanem azt, hogy az, a ki bárkit hajlékába fogad, adja tudomására a bejelentési hivatalnak, s az esetben, ha kétes existeneiáról, vagy idegen egyénről van szó, a hatóság utján szerezzen meggyőződést a bejelentettnek egyéniségéről ennek kihallgattatása által; igaz, hogy ez frequentáltatik is, de csak egyoldalulag, mikor tudniillik a hatóság tudomására jut a beköltözködés; e gyakorlat szükségességének a közönség köztudatába való átültetésére kellene módot találni, mert még mindig nagy a bejelentés, sőt a hatóság tudta nélkül itt lakó egyének száma. Megtörtént, hogy a budapesti államrendőrség által kihá- gási ügyben keresett egyén — kit a bejelentési hivatal és kézbesitő rendőr ismeretlennek jelzett, — pár nappal utóbb marhalevelet Íratott át a hetivásár alkalmával. Nem egy ilyen példát tudnék felhozni annak illusztrálására, hogy a közönség mily hibát