Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1909-07-01 / 7. szám

VI. évfolyam.

Szatmár, 1909. julius hó 1.

7-ik szám.

Cseléd-ügy.

|

Yárosunkban a miniszterileg jóváhagyott „Városi cselédszerző intézet“ felállításáról alkotott szabályrendelet értelmében a közel napokban megkezdi működését a cselédszerzö intézet.

Azt hisszük, hogy nem teljesítünk felesleges szolgálatot ez intézménynek akkor, midőn lapunk hasábjain azzal bővebben foglalkozva, ismertetjük céljait, működési körét, feltárva a hatósági kezelés előnyeit, mintegy propagandát indítunk érdekében a nagyközönség körében, melynek szokásos indolentiáját a hatósági intézmények irányá- nyéhan talán sikerrel kísérelhetjük meg eloszlatni.

Szatmár mondhatjuk úttörő lesz ezen a téren ; mert van ugyan az országbari egy pár hatóságilag kezelt cseléd-elhelyező intézet, amelvek azonban, saját beismerésük szerint a magánelhe- iyezők miatt nem felelhetnek meg tulajdonképeni céljaiknak s igy azt a feladatot, melynek megoldására vállalkoztak, legalább is jelentékeny időn belül nem valósíthatják meg. Nálunk e tekintetben körültekintő gondoskodás történt oly formában, hogy itt a magán vállalkozás nem fogja béníthatni e hatósági intézet működését. Mindazonáltal valami vérmes reményeink nincsenek, legalább egyelőre, mert sokkal mélyebben rejlő erkölcsi és gazdasági okok azok, melyek a cseléd- mizeriát előidézték, semmint hogy azon egy ily intézkedéssel egy csapásra segíteni lehetne.

A megfigyelő, kezdeményező szerep természetszerűleg ezután a hatóságra fog hárulni és nagyon helyesen, mert a hibák lassankénti orvoslása csak úgy érhető el, ha állandó és oly kézben van a cselédkérdés, amelynek a révén hathatós intézkedések várhatók, sőt egyben az ügy

mozgató erőit átlátni képes szellemi vezetés sem fog hiányozni.

Eddig is az volt a legfőbb hiba, hogy a cselédügyet egy huszadrangú kérdésnek tekintették az illetékes tényezők. A közvélemény is legfeljebb hírlapi cikkekben jajdult fel olykor-olykor, hogy aztán ezzel könnyítve magán, ismét a kényelmes nemtörődömség álláspontjára helyezkedjék.

Nem lehet tehát eléggé méltányolni a hatósági közbelépést s magának a nagyközönségnek kell első sorban mindent elkövetni, hogy ezt a vállalkozást fényes erkölcsi és anyagi siker koronázza. Ez annál is inkább kívánatos, mert a Nagyközönségnek a hatósággal való készséges ösz- müködése révén érhetők csak el azok az eredmények, amelyeknek gyümölcseit városunk cseléd- mizeriában szenved© népe fogja élvezhetni. De nagyon tévedne az a háziasszony, aki a hatósági C8elédelbelyező intézetben egy cselédjavitó és fe- nyitö műhelyt vél felfedezni, mely korlátlan számban fogja szállítani a cselédanyagot.

Igaz ugyan, hogy közvetlenül, mint a szabályrendelet 3. §-a mondja, „az intézet célja a cselédszegődtetésnél felmerült bajok elhárítása érdekében a szolgálatot adóknak a cselédfogadás, a cselédeknek a beszegődés körüli segédnyujtás. Célja továbbá a cselédszerzésben a jelentkezők bősége vagy hiánya között az egyensúly fentartása s e célból a számfeletti cselédeknek az ország más részén való elhelyezése és az esetleges cselédhiánynak az ország más vidékeiről cselédek behozásával való megszüntetése. Ez azonban a valódi s a messzebbmenő cél elérése csak eszköz, melylyel megtaláljuk az anyagi bázist ahhoz a feladat megoldásához: miképen lehetne a cselédanyagot megjavítani. Igaz, az is sokat jelent, hogy talán lesz miben válogatnunk, de közvetve,

Kéziratok, d« csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be.

*

RÉM LAPOK.

A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

r

Megjelenik minden hónap '“k, 1-ső napján

*

l) 0,9:1

t;