Rendőri Lapok, 1909 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1909-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam. Szatmár, 1909. január hó 1. 1-sö szám. Kéziratok, de csak is szakszerű czikkek a főkapitányhoz adandók be. * A REN DŐRFŐKAPITÁN Yl HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Megj elenik minden hónap 1-ső napján.'1 ír. A büntető novella. (Rendőri szempontból.) Múlt számunkban részletesen foglalkoztunk a büntető novella első fejezetével, mely a feltételes büntetések üdvös intézményét honosította meg igazságszolgáltatásunkban. Ez alkalommal a harmadik fejezetével és a negyedik fejezet egy részével fogunk behatóan megismerkedni, mint olyanokkal, melyek több oly üdvös reformot léptetnek életbe, melyek rendőri, de különösen erkölcsrendészeti szempontból korszakalkotók. A harmadik fejezet 36. §-a az, (a foglalkozástól való eltiltás és a viselt hivatal elvesztése,) mely a rendőrséget és csendőrsóget különösebben és közelebbről érdekli. Igaz ugyan, hogy e szakasz csupán a birói Ítélkezésre vonatkozik, azonban azzal, hogy határozottan kimondja a birói Ítéletben a kötelező mellékbüntetés mellőzhetését, a hivatalvesztés, a politikai jogoktól való felfüggesztés és a szakképzettséget kivánó hivatás vagy foglalkozástól való eltiltást, valamint a viselt hivatal és állás, illetőleg ügyvédség elvesztésének kimondását is, nagyban megkönnyítette az eljáró csendőr és rendőr dolgát. Ugyanis az élet ezerféle változatában, különböző helyzeteiben gyakran kerül a rendőr olyan körülmények közé, hogy akaratlanul is megsérti a törvény valamelyik oly szakaszát, mely büntetésen felül, a hivatalvesztést is kötelezőleg kimondja. Mindenesetre helyes az, ha a közrend őre valamely olyas dolgot követ el, ami a törvényekbe és szabályokba ütközik, méltóan meg- bünhődik érte, azonban tulszigorunak sem szabad lennünk s azért kell a biró részére nyitva hagyni a kaput az enyhébb Ítélkezés számára is, amidőn a helyzet helyes megítélése alapján s nem á ridegen rendelkező paragrafusok betűje szerint kell büntetnie. Ezen segít e szakasz akkor, midőn kimondja, hogy a hat hónapot túl nem haladó főbüntetésnél a biró az eddig kötelezőnek kimondott mellékbüntetéseket mellőzheti. A negyedik fejezet az egyes büntetendő cselekményekre vonatkozó újabb rendelkezéseket foglalja magában. Első sorban a pénzhamisítás nagy mérték, ben elharapódzott bűntetteinek és vétségének igyekszik szigorított rendelkezésekkel gátat vetni- Módositja a Btkv. 203. §-át, mely szerint régebben még az 1 koronásnak és az 5 koronásnak is, mint váltó pénznek, a hamisítása csak vétséget képezett, inig az 1 forintosnak, mint értékpénznek, hamisítása bűntett volt. E visszásságon úgy segít a büntető novella, hogy ezután csak az I és 2 filléres bronz, a 10 és 20 filléres nikkel pénzek hamisítása tekintetik vétségnek, — mig aki ezüst pénzt hamisít bűntettet követ el. Azonkívül mindennemű külföldi állam ezüst pénzének (ha az az állam számítási egységét képviseli) hamisítása is bűntettet képez. A pénzhamisítás büntetése szigorittatott, amennyiben ezután minden esetben mellékbüntetésül a pénz- büntetés is alkalmazandó. A büntetés 5—10 évig terjedhető fegyház és 8000 koronáig terjedhető pénzbüntetés. Ha a hamisítás tárgya váltópénz (ezüst 1 és 5 koronás, 1 frtos) vagy papírpénz, 5 évig terjedhető börtön és 6000 koronáig terjedhető pénzbüntetés. A kétszáz koronáig menő pénz könnyen felismerhető hamisításának büntette, az arany és ezüst pénzek nemes fém tartalmának bármi módon való csökkentése 5 évig terjedhető börtönnel és 6000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, ha 200 koronánál nem nagyobb
