Rendőri Lapok, 1908 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1908-02-01 / 2. szám

V. évfolyam

Szatmár, 1908. február hó 1.

Kizárólag j a rendőrfőkapitányi [ hivatal tisztikara, rendőr- és csendőrlegénysége számára.

A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

2-ik szám.

Megjelelik C;i'

a 1

raindonhónap > lrső napján.’' I

Szatmár éjjel.

Egy élelmes s jó szemű fővárosi hírlapíró a közelmúltban .,Budapest éjjel“ címen a hírhedt éjjeli Budapestről egy könyvet adott ki, melyben sensátió hajhászással s a sexuális él túlságos ki- domborításával vázolta a boulevarde lapok által úgyis túl erkölcstelennek kikiáltott fővárosunk éjjeli életét. A mű hallatlan példányszámban borította el gyér könyvpiacunkat. A tárgy az érzék csiklandó újdonság ingerével hatott s bár irodalmikig jelentéktelen, mindazon által hatásában számbavehető eredményekre lehet büszke az ismeretlenség homályában rejtőzködő szerző. Önkénytelenül ráterelte ugyanis erős és hatásvadászó színekkel vázolt életképével az illetékes körök figyelmét az éjjeli, a sötét Budapestre s igy indikálta azokat az üdvös intézkedéseket, amelyek Boda főkapitányt dicsérik.

Önkénytelenül közrendészeti s socialis célokat szolgált tehát különösen akkor, midőn általában elmondhattuk, hogy az éjjeli élettel, annak jelenségeivel nem foglalkoztak eleget sem az arra illetékes körök, sem a sajtó. Pedig talán van igaza abban Doyle Conan-nak, a detektív történetek in- ventiosus Írójának, midőn azt mondja, hogy a tulajdonképeni élet csak éjjel kezdődik; a nappal csak előkészület arra.

Társadalmi és közrendészeti érdeket vélünk szolgálni mi is akkor, midőn lapunk sajnos bár szűk keretében elhatároztuk, hogy állandóan ügyelem mel fogjuk kisérni az éjjeli Szatmárt s annak jelenségeiről s alakjairól „Korcsmái s éjjeli alakok“ címén arckép sorozatot, pillanat felvételeket, rajzokat közlünk. Mindegyik egy-egy szinte lélektani tanulmány számba menő megfigyelés lesz, amelyből egyaránt okulhat bárki s különösen rendőrségünk minden tagja; mely rajzok habár él

nélküli karikatúráknak látszanának is a felületes szemlélő előtt, mindig lesznek annyira találók, hogy az illetők felismerik magukat a tükörben, melyet eléjök tartunk.

*

Városunk éjjeli élete a „jó polgárok“ részére elveszett. Ök nyugalmasan alusznak akkor, midőn a korcsmák és kávéházak dohányfüsttől és borgőztől nehéz párázatában még javában folyik az élet. És milyen élet! ? Aki nem vesz részt ebben, valójában cl sem tudhatja képzelni mi az a korcsmái. kávéházi élet, az éjszakázó, mulatni vágyó, dőzsölő Szatmár élete, mely sokkal mozgalmasabb semmint a város nagyságából Ítélné az ember. Ez onnét van, mivel Szatmár eminenter korcsmázó és kávéház-kedvelő város. A jó bácskaiak az ivás- ban, a budapestiek a kávéház kedvelésben főznek csak talán le bennünket. Azok is csak azért, mi- ’vel pénzzel jobban győzik.

Ami azonban a typikus alakokat illeti Szatmár Isten-igazában vezet. Ennyi „jó alakot“ ritkán találhatni egy csomóban.. Ilyen érett és kifejlett példányok csak a világvárosok menageri- ájában találhatók.

Lássuk csak őket közzelebbről.

I. KÉP.

Az éj lovagjai.

Az éj lovagja szőke mint a búza s öntelt mint Nárciss, Írná B-né Bajza Lenke s valóban neki igaza is lenne, különösen, ami a teltséget illeti, mert ezek az alakok többnyire jól táplált s jó képű, önmagukra túl sokat adó fiatal urak gárdájából kerülnek ki. A lovag elnevezés azonban már csak annyiban illik rájuk, amennyiben könnyen lóvá tehetők.

Ugyanis egy rendkívül gyenge oldaluk van,