Rendőri Lapok, 1908 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1908-05-01 / 5. szám

V. évfolyam.

ív

Szatmár, 1908. május hó l.V

5-ik szám.-/-----Kizárólag

a rendörfökapitáuyi hivatal tisztikara, rendőr- és csendörlegénysége számára.-1=

RENDŐRI LAPOK. E

A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Megjelenik mindeiihónap 1-ső napján. *

Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

Ä prostitutio.

(Forel-féle megvilágításban.)

Korunk eszmeáramlatai között a soeialis irányzat rövidesen a vezető helyet fogja elfoglalni.

Eltekintve egyes utópisztikus teóriáktól, be is vallhatjuk, még az ős conservativek is, hogy e tanokban sok igazság rejlik, a melyeknek ereje előtt a jelenlegi társadalmi rendszernek előbb vagy utóbb meg kell hajolnia. Ma még csak elmélkedünk felettük, holnap talán már a gyakorlati megvalósításból is kivehetjük a részünket.

Nem lesz tehát érdektelen, ha rendőrségünk működési körét közvetlenül érintő prostituti óról soeialis szempontból Főre! tanár tanításai nyomán, egyet-mást elmondunk; nem lesz érdektelen és nem hiábavaló akkor, midőn nálunk is sok oly kinövése van a prostitutionak s ezzel kapcsolatban a „maison de tolerance“-nak, amelyhez csak látó szem kell, hogy a hivatás magaslatára emelkedve kötelességünket úgy teljesíthessük, amint az társadalmunknak leginkább hasznára van. Nem kicsinyes akadékoskodás és szabályrendeleteken való lovaglást értünk ezalatt, hanem magasabb szempontokból kiinduló céltudatos munkát, mely a bajt nem jelenségeiben korlátozza, hanem gyökerében irtja.

Forel, ez a ma már világhírű sociologus — orvostanár (a közelmúltban tartott Budapesten egy sensatiós felolvasást az alkoholizmus ellen) több százezer példáányban közkézen forgó munkájában (die sexuelle Frage) egészen uj világításba helyezi a prostitutiót és az igazság meggyőző erejével hirdeti, hogy ez a kérdés megoldása, amely a jövendő államára egy szebb, egy jobb jövőt volna hivatva deríteni, csak soeialis alapokon lehetséges.

ő testtel lélekkel az abolicionisták hive, azé a szövetségé, amely azon szociális képtelenség ellen küzd, hogy az állam bármilyen formában (bordélyház, bárcák stb.) továbbra is szervezze a prostitutiót. Álláspontját a következőkben fejti ki: „A leány kereskedelem állami szabályozása és engedélyezése, statisztikailag be van bizonyítva, hogy nem csökkenti a betegségeket. Egy természetellenes bűnnek az állam által való védelmezóse vétek a közegészség ellen. Első sorban a kerítés ellen kellene szigorú törvényeket hozni. Ez vétek, mert más emberek testével való kereskedés még akkor is nagy fokban törvénybe ütköző cselekedet, ha azok maguk egyeznek bele; ez oly vétek, melyet, mint a rabszolga kereskedést, vagy uzsorát kellene büntetni. Nem szabad e vétket illemsértésnek tekinteni, mert gyakran a károsultak törekszenek a dolgot szógyenérzetből eltitkolni. Az államnak üldöznie kellene a kerítést, mint a rabszolgatartást és az uzsorát stb. a kerítő (bordólyház tulajdonos) úgyis egyike a legalávalóbb embereknek. Természetesen vannak kivételek, melyeket a törvény értelmében enyhébben kellene megítélni, néni akarjuk túlozni e dolgot és e téren is a büntetést nem bosszúnak és nem bünhödésnek tekintjük, hanem á társadalom védőeszközének és a tettesek javulását célzó intézkedésnek. Ami magát a prostitúciót (függetlenül a kerítéstől) illeti, azt nem szabad egyenesen kiirtani, mert az a legdurvább erőszak volna. Az állam nem tilthatja meg egy felnőtt és beszámítható állapotban levő embernek a saját teste felett a rendelkezési jogát, mert hiszen akkor ismét a vallás hozná a törvényeket. De megkövetelheti az állam, hogy azok, akik prostituált nőkhöz járnak, a nyilvánosságot és más személyeket ne zavarjanak s ezért a strichelést pénzbírsággal, visszaesés esetén kényszermunkával kellene büntetnie. Meg-