Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1907-12-01 / 11. szám

Aik oldal RENDŐRI LAPOK I-ik szára. gyakorlatoknál mindenkor 3 ember sulylyal kipróbá­landó és a lebocsátkozás 7.00 méternél nagyobb ma­gasságból nem eszközlendő. Az ugróponyva 3, 3-4,00 méter széles és hosz- szu erős vitorlavászon ponyva, mely alul keresztbe varrt hevederekkel van erősitve s melynek széléhez egy fogantyus kötél van varrva. Ennélfogva a ponyva jobb kézzel a bal vállmagasságában tartva 30—40 ember által kifeszittetik, úgy, hogy az ülepre belé ugró általa felfögatik, Nagy magasságból az ugrás veszélyes. Alkal- maztatik ott, ahol a megmentendőhöz felhatolni már nem lehet. A mentötömlő egy 1 méter széles tömlő, mely az ablakban egy 2 méter hosszú keresztrud segé­lyével erősittetik meg, az emeletek magasságában be­csatolható kimetszésekkel s alul fogantyúkkal bir. Az alul állók kifeszitik, mire a megmentendő fejjel lefelé hátára beletétetik s alul a nyilason kiemeltetik. Össze­csavarva alkalmazható függélyesen is, emberek (ez esetben álló helyzetben) s tárgyak mentésére egy­aránt. A mentöponyva hasonlóan alkalmaztatik, ez azon­ban 3 méter széles, nyitott ponyva, mely ugróponyva gyanánt is használható; nem egészen veszély nélküli, mert ferde lecsúszásnál, az illető kieshetik belőle, nagy szél pedig a ponyvából kidől hatja. A mentőzsák köté­len bocsáttatik le s leginkább csak tárgyak mentésére szolgál, magassága 1—1.30 méter, alul pedig karikával bir, hogy az abban kapcsolt kötéllel a háztól elhúzható legyen. A különböző dörzsfékek közül, melyek a kötél­nek többszöri körülcsavarását feltételezik, csak egy- kettő vált be; egyébként a zárkapcsos öv által teljesen helyettesíthetők. Egyes alakok előnye azonban az, hogy több ember rajtok gyorsan egymás után bocsátható le, vagyis gyorsmentésre alkalmazhatók, néha a mentő- zsákkal kapcsolatosan. A védő-eszközök között szerepel a tetőponyva, mely 4—6 méter széles és hosszú; a nádas, szalmás tetőkre kiterítve s nedvesen tartva, azo­kat a röptüz ellen védi meg. A sisak leghelyesebben bőrből préselve, a tüzeltó fejét hivatott megvédeni a lehulló tárgyak ellen. Készül fémből is, azonban ennek hátránya, hogy átmelegszik és hamarább romlik, mint a bőrsisak. El­lenálló képességét nagyban növeli a bőrtaréj és a belső rohamszijj. Kiegészítő része a nyakvédőbőr, mely a lej hátulját s a nyakat a sziporkák ellen óvja meg, s a sisak alatt a homlokra tűzetik és a hőfátyol, mely az arczot a hő ellen védi. Ide tartoznak továbbá a füst- álarczok és légzőkészülékek is. A legegyszerűbb a füst­szivacs, mely az orr és száj elé köttetik, miután ecze- tes vízbe mártatott, hogy a füstös levegő átszürése mellett, éltetőleg is hasson. A bőrből készült füstálarcz legtöbbje ugyancsak szivacsot, vagy egyéb szűrő réte­get alkalmaz a füstös levegő megtisztítására. Azonban ,ugy ezen fejburok, mint a levegőt szállító puttonyok rendszere nem vált be, csakis azon ujabbi készülékek, melyeknél a levegő kívülről tömlőn át az arczhoz a fejburok alá szivattyuztatik, ott a szemnyiláson át sza­badon kiömlik s igy a légzőszerveket mindig körül­veszi. Ezen készülékekkel tetszés szerinti ideig lehet füstben időzni. Ilyenek a König, Stolz, Müller, Stude- féle készülékek. Újabban alkalmazásba jöttek, kivált t bányákban, okszigénes készülékek is, melyek vaspalacz- ban komprimált okszigént vezetnek a légzőszervhez, a kilehelt levegőt pedig újból megtisztítják, ilyen a pneumatofor, a Gierszberg-féle és a Dräger-féle készü­lék. Az oltópamacs egy 4 méter hosszú nyélre kötött, vászonnal burkolt seprő, melylyel a repülő szikrák le- oltatnak (vízbe mártott végével). A kemény drótháló 50 czentiméter átméretü és kémény égésekor a ké­ményre rátéve, a kiszálló sziporkák felfogására alkal­maztatik. A bontóeszközökhöz tartozik: villamos huza­lokhoz csiptető, az ácsfürész, ácsfejsze, a mászó csá­kány (elől balta, hátul csúcsos élű), a szivattyús balta (elől balta, hátul fakalapács, a nyél alján padolat- feszitövel), a csákány, a bontó balta, a csáklya, a Ián* czos horog, a lánczos nyelű fejsze (gerendák kihúzá­sára), a villa, lapát, kaparó, a széna oltó stb. mind megannyi ismert szerszám és gazdasági eszköz. A kürtjelek megadására használtatik: a század- kürt, a kéthangu jelző, a jelzőhangu sip és az egyszerű sip, némely helyen a dob is. A tűzhely megvilágítására legalkalmasabb a stabil acetylénfényvetö, vagy az as- best égetővel ellátott petról fáklya, melynek nyele egy­úttal olajtartó is, továbbá a tárcsás körégővsl ellátott, balansz petroleumfáklya, 1.20 méter fanyélen. Alkal­maztatik továbbá a szurokf^klya, söf horgany s egyéb vegyészeti fáklya is. Ezen fáklyák azonban nagy füstöt fejlesztenek, a horganyfáklya lecsepegő horganya pedig égési sebeket is okozhat, de viszont füstbe sem alszik el. Pinczetüzeknél a teljesen zárt Davys-féle biztonsági lámpás használata igen ajánlatos, sőt az ujabbi időben ott accumulatoros villamos lámpákat is kezdenek igénybe venni. A kis mászó lámpás, mely a mászó­övbe akasztható ét olaj- vagy gyertyavilágitásra be­rendezett, csak a padláson stb. sötét helyen való jár- kálásnál nyújt némi előnyt. A gyógyszertáska vagy láda csak a legszükségesebb köt- és gyógyszereket tar­talmazza, azok kezelésére a legtöbb esetben alkalmas egyén úgy is hiányozván. Mindezen szerek és eszközök legtöbbje a szerkocsin helyeztetik el és pedig: a mentőeszközök, gyógyláda, szurokfáklya, füstálarcz, a szerkocsi ládájában, a többi eszköz pedig a láda tete­jén vagy oldalán. Különben igen külömbözö alakú szerkocsi épül, mely gyakran még tömlő és legénység szállítására is szokott berendezve lenni. Körözvények. Kas Vince szegedi lakos, szegedi rendőrség által lólopásért.

Next

/
Thumbnails
Contents