Rendőri Lapok, 1906 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1906-09-01 / 5. szám

III. évfolyam. Szatmár, 1906. szeptember hó 1. 5-ik szám. Kizárólag a rendörfőkapitányi | hivatal tisztikara, rendőr- és csendőrlegénysége számára. * RENDŐRI LAPOK. A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. A felszabadult lelkiismeret. Abban az uj korszakban, melyet nemzeti irá­nyúnak nevezünk, amely a szabadságjogok kiter­jesztését egyik főfeladatának tekinti, a magyar jogállam építkezésében elsősorban is a közigazga­tási tisztviselők szolgálati viszonyainak törvényben való szabályozása követel sürgős végrehajtást. A közigazgatási tisztviselők Magyarországon mind a mai napig jogviszonyaik konszolidálása j szempontjából sok tekintetben silányabb helyzet­ben vannak, mint a cselédek, mert a gazda és cselédje viszonyát, még pedig a paritás álláspont­ján tételes törvények szabályozzák, melyek bizto­sítékot nyújtanak a cselédek részére a munkaadók önkénye eflen. A magyar műveltségnek szégyen­foltja, a jogállamnak tagadása, hogy az állam és a tisztviselők közötti szolgálati viszony sok tekin­tetben rendezetlenebb, mint a cselédek szolgálati viszonya, hogy a közigazgatási tisztviselők máig sem tudták kivívni jogviszonyuknak azt a szilárd­ságát, mely őket a felsőbbség felelőtlen önkénye és illetektelen lelkiismereti nyomása alól felszaba­dítaná. A fennálló, de továbbra már tarthatatlan helyzetnek oka, a magyar általános tisztviselő pragmatikának hiánya : távolról sem véletlen, avagy olyan jelenség, melyet csakis a körülmények kény­szerűsége vagy a kérdés megoldásának leküzdhe­tetlen nehézségei szültek volna, hanem a helyzet­nek megteremtésében és állandósításában szándé­kosság és tervszerűség nyilatkozik meg. Mert min­den kormány hatalmának jelentékeny biztosítékát, a tisztviselői karral való minél fesztelenebb ren­delkezési jogának csorbitatlanságában látta; na­gyon természetes, hogy a tisztviselői pragmatiká­nak törvénybe iktatása az állam tisztviselőinek a kormány hatalmától való felszabadítását jelentette--------------------------------------------------------------------------------------------­-——s------­vo lna, mert egy hivatali állásában törvénynyel vértezett hivatalnoki kar, egy csapásra kinőtt volna a kormány zsoldos seregének lealázó szerepéből: ezért a szolgálati pragmatikának eddig nem volt szabad megszületnie. Arról, hogy a tisztviselői karnak függetlenitése^ a hatalomnak a lelkiismeretre gyakorolt jogosulatlan nyomásának megszüntetése vajon általános nemeeti érdekekből kivánatos-é, azzal itt nem foglalkozunk, de közelebbről érdekel bennünket a rendőrségnek a függetlenitése, amely intézménynek minden egyes tagja az élet minden viszonyai között a legköz­vetlenebb érintkezésbe van a nagyközönséggel s a midőn a rendészetet mindenkor az igazságnak, a pártatlanságnak, méltányosságnak kellett volna át­hatnia, addig számtalan példa volt rá, hogy az igazság serpenyőjét azokkal a sulyokkal kellett megterhelni, vagy könnyiteni, melyet a guillotint kezében tartó hatalom nyújtott. Hisszük, hogy a szolgálati pragmatika nélkül is ma már felszabadult a tisztviselői lelkiismeret, hisszük, hogy olyan korszak, mely a tisztviselőt a hatalom eszközévé alacsonyitja, e magyar hazá­ban soha, de soha bekövetkezni nem fog; mégis az idők változása a váltakozó kormányhatalmak felfogásával szemben való egyéni védekezés a lel­kiismeret mindenkori szabad megnyilatkoztathatása követeli, hogy a tisztviselői kar függetlenittessék az államhatalomtól, főkép és elsősorban a rendőr­ség, melyet pedig eddig . elsősorban küldtek a harcba, hogy a mindenkori hatalom csatáinak si­kere biztosítva legyen. Felsőbb hatóságok elvi jelentőségű határozatai. A ki nyilvános gyülekezeten elmondott beszédben a munkásnak nevezett néposztályt a

Next

/
Thumbnails
Contents