Rendőri Lapok, 1905 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1905-07-15 / 1. szám
RENDÖEI LAPOK l^sö szám. 2-ik oldal. Népfürdő. A Szamos folyónak minden esztendőben van egy-két Áldozata és pedig azért, mert a hatóság nem tud tenni oly óvintézkedéseket, melyek visz- szatartanák a bujkálókat, a gondatlan fürdéstől. Hiába a minden lépten-nyomon felállított tilalomtáblák, hiába a fürdőzők szétzavarása, hiába a tilalmat áthágók kihágási utón való bírságolása, mindig volt és lesz a Szamos folyónak áldozata. Körülbelül egy évtizede, hogy a népfürdő kérdése szőnyegen van, s valahányszor egy-két áldozatot ragad magával a Szamos, helyi lapjaink nem késnek elég buzgósággal tárgyalni a kérdést, természetesen az áldozatok megmentése, illetve a pusztulás megakadályozása végett. Ha mi e kérdéshez szintén hozzá szólunk, ez alkalommal a humanismust mellőzzük 8 a hu- manismus istápolását a társadalom által fentartott helyi sajtóra bízzuk, nem azért, mintha nem képezné ez is feladatunkat, de azért, mert a Ti érdéi ez a része eléggé ki van , merítve s azért, hogys inkább rámutathassunk e kérdés tárgyalásánál azokra! az okokra, melyek a közönség elölt talán nem eléggé ismeretesek. A Szamos múlt és jelen aggályai és áldbzatai mellett is egy megfizethetlen kincse a városnak, vízben, folyóban szűkölködő nagyobb városok irigykedve nézik e természeti ajándékot s mi még ott sem használjuk ki e természeti adomány előnyeit, hol a közegészség oltalmazásáról, előmozdításáról van szó. Ismerjük ennek az indokát. A város közönségének nagyobb megterheltetésétől való tartózkodást, mert mint az 1897-ben egy népfürdő létesítése iránt megindult tárgyalás feltünteti, annak előállítása előbb 8000, majd 5000 koronára terveztetett. Hogy olcsóbban vagy drágábban lehet ezt előállítani, azzal most nem foglalkozunk, de szembe állítjuk csupán mérlegelés czéljából az anyagi áldozatot azokkal az érdekekkel, melyek hozzáfüződ- nek a népfürdő kérdéséhez. Köztudomású, hogy a Szamos folyó a várost érintő részén a mederben épített párhuzamos művek által szabályoztatott, s a párhuzamos művek és sarkantyúk által megszűnt az a régi állapot, hogy a Szamos egész partja alkalmas volna szabad fürdőzésre. A vasút hidján felül a sarkantyúk már a parton mély vizet idéznek elő, a két hid közt a párhuzamos művek, maguk közé szorítják a vizet, a vágóhíd környékén kötésig érő iszap lepi el a folyó partjait. Hol jelöltessék ki hát a szabad fürdés? mikor a rendkívüli időjárás miatt — mely gyakran ismétlődik — nem lehetett a Szamost megközelíteni s a tisztaság után vágyó szegény nép a tilalomfák daczára is felkeresi a folyam ismeretlen i®ed- rét, nem is sejtve a veszélyt, mely reá várakozik. Fél nyarat töltöttünk el már, hogy szabadfürdőhelyet jelölhettünk ki a két hid között, de most is csak kényszerűségből és eddig tiltott helyen, mert épen az államvasutak forgalmi főnökségének megkeresésére a most kijelölt helyen már eltiltattuk a közszemérmet sértő s a közerkölcsi ségbe ütköző fürdést. Micsoda közegészségügyi érdek az, a közönségnek mielőbb minél nagyobb ' rétegben hozzáférhetővé tenni a szabad fürdőt. A gyermek legelső egészségügyi szabálya mit az iskolában hall, az egészség megóvása végett a test tisztántartása s mi julius közepén tudunk csak a közönség számára szemérmet sértő s még is kevésbé alkalmas helyet kijelölni úgy, hogy sem nem, sem foglalkozás tekintetében különbséget nem tehetünk. Ez utóbbi a közerkölcsiségi érdekek megóvását sürgeti s korunk hajlamai mellett bizony kívánatos súlyt fektetni az erkölcsök védelmezésére, mert ezek elhanyagolása talán több áldozatot követel a Szamos folyónál, mely mint közegészség- ügyünk egyik hatalmas eszköze, ily alkalmas módon kínálkozik a tisztaság s ezúton a közegészség előmozditására. A humanismus, közegészség és közerkölcsiség hármas jelszava ékesítse azt a népfürdőt, melynek felállítását mi is szükségesnek tartjuk s óhajtjuk, hogy az a fonál, mely a kérdés megoldásánál elszakadt, ismét felvétessék.
