Rendőri Lapok, 1904 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1904-10-15 / 3. szám

I. évfolyam. Kizárólag a rendőrfőkapitányi hivatal tisztikara és rendőrlegénysége számára. Szatmár, 1904. október hó 15. A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK ÉS RENDŐR­LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Megjelenik minden hónap 1. és 15-én. Csendőrség. Az életviszonyok változása, az egyénnek min­denáron érvényesülésre való törekvése, a létért való küzdelem, az erőn túlterjedő költekezés irát ti hajlam, az ország határain belül való szabad köl­tözködés, a korlátlan nemzetközi érintkezés átala­kítóig hatott még a bűnöző világra is. Az álta­lános műveltség, az ismeretek terjedése, a min­denféle találmány pedig nemcsak a bűnök nemeire, de még inkább azok elkövetéseinek módjára gya­korolt befolyást. Ma már az élet, a vagyon elleni támadás­nak nemcsak a fegyvere a fejsze, betörővas a leg­nagyobb eszköze, hanem a raffinirozott ész, mely az előbbieknél még veszélyesebb és melylyel szem­ben a védekezés is nehezebb. Ma már a gyilkolás, betörés^ lopás nemcsak nehányak kiváltsága, mint régebben, ma a társa­dalom minden rétege rémitő példákat mutat a bűncselekmények lajstromában, mert a megélhetés, szemben az őrületes pazarló költekezéssel, küzde­lemmé, sőt a korszellem által megérlelt igények kielégítésére elégtelenné vált, a kielégítés iránti törekvés űzi az embert a bűncselekmény végre­hajtására. Nem hagyható figyelmen kivíil az újabb kor mozgolódása a socialismusban, hiszen e mozgoló­dás a népek túlnyomó részét érinti s miután a megélhetési nagy küzdelemben épen a megélhetés könnyebbségét, a kevesebb munkát, jobb fizetést helyezi kilátásba, természetes, hogy felöleli azt az egész nép réteget, mely minden vagyon nélkül, keze munkájára van utalva. Csakhogy nálunk e törekvés egészséges fejlődésére számítani alig le­het, munkájukban kenyeret kereső agitátorok be­folyásolják a fanatizálható tömeg lelkét s éretlen gondolkozással nem a gyümölcs érés idején akai'- ják a gyümölcsöt leszedni, hanem most mindjárt. Éppen ezért ad kiváló gondot a biztonsági/ közegek­nek a soeialismus figyelemmel kisérése, hogy szem­ben a lelketlen törekvésekkel visszatartsa a sziik- látkörü népréteget s ne engedje rohanni a tilos te­rületre, melyen a bűncselekmények tilalomfái van­nak felállítva. , De' a gonoszság fejlődésével nem haladt pár­huzamosan a becsületesek óvatossága s védőké­pessége. A jóhiszeműség, becsületes gondolkodás még ma is jó tőke s biztos számítási alap a go­noszok számára. A büntettek számával, az erkölcsök elfajulá­sával arányosan megtétetett-e vájjon az autonómiában maradt városi rendőrségek fejlesztése? Nem. Év­tizedeken keresztül altban nyilvánult a rendőrségek erősbitése, hogy egy pár emberrel szaporittattak, de ezzel sem erőbon, sem értelemben a rendőr- legénység nem erősbittetett, mert 15—20 frt. fizetésre vállalkozóktól testi erejük kimerítése s az anyagi gondokkal való küzdelem mellett sikeres önfeláldozó munkát várni nem lehet. A vái'osi rendőrség korát, a változott viszo­nyoknál fogva — túlélte. A panduri intézmény sokáig fentartotta magát, de nem azért, mert ez a közbiztonságra alkalmas intézmény volt, hanem azért, mert a jólétben s megelégedésben élt nép­nek egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán volt rá szüksége. A megélhetés nehézségeiből szár­mazó s bűncselekmények halmazának kinyomozá­sára s megelőzésére a pandurintézmény sikerte­lennek mutatkozott, ki is küszöbültetett. Ez lesz a sorsa az egész vonalon és pedig nemsokára az összes városi rendőrségnek, hiszen a városi ren­dőrség tarthatatlansága már akkor megpecsételte- tett, midőn a rendőrség államosítása tervbe vé-

Next

/
Thumbnails
Contents