Rendőri Lapok, 1904 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1904-12-01 / 6. szám

I. évfolyam. Kizárólag a rendőrfökapitányi- hivatal tisztikara és rendőrlegénysége számára. □ Szatmár, 1904. deezember hó 1. RENDŐRI LAPOK.'­A RENDŐRFÖKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK ÉS RENDŐR­LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. ''^tógjeleuik minden hónap 1. és 15-én. Rendőrség, közönség, sajté. Húsz éves szerkesztői pályámon bőségesen tapasztalhattam, hogy a közönség a rendőrséggel szemben igen érzékeny. A legutolsó rendőr cse­lekedetével szemben, illetőleg cselekedeteinek meg­ítélésében olyan kész érzéke van, hogy igazán- És nem kíméli a fáradságot, utánjárást, hogy rosszaié, sőt lesújtó ítéletének nyoma legyen a helyi sajtóban is. Azért van aztán a vidéki saj­tóban — tisztelet a kivételeknek — annyi sok megrovási kaland a rendőrséget illetőleg. És a közönségnek kétségtelenül jo^a is van a nyilvános kritikára, ha kritikának kellő alapja van. A sajtónak pedig éppen kötelessége a nyilvános ellenőrzés, valahányszor arra valódi szükség van. Az ám, de mindezzel szemben nincs meg­felelő érzéke a közönség jókora részének arra, hogy a rendőrséget az ő nehéz, felelősséggel ter­hes munkájával segítse, működését eredménye­sebbé tegye és a közrend, köztisztaság érdeké­ben vele tevékenyen közreműködjék. Hát még mit nem ? fogják mondani tüze­sebb, a rendőrséggel éppen nem rokonszenvező polgártársaink. Talán bizony újra rendőrőrjárato­kat teljesítsünk. Vagy segítsünk a csirkefogók be- kisérésében. És a többi. Világért sem. A rendőrségnek a polgárság, a lakosság akkor van igazi segítségére, tevékeny­ségére akkor van könnyítő hatással, ha kellő készséggel, müveit emberekhez illő belátással rajta vannak, hogy mindazon rendészeti szabályok, lelkiismeretesen gyakorlatilag is érvényesüljenek, melyeket éppen a közérdek, városunk becsü­lete, jó hírneve érdekében alkottak. Ha a közönségnek csak fél annyira meg lenne ; z érzéke a fentebb Írottakhoz, mint megvan a rendőrség eljárásának megkritizálásához, meg­ítéléséhez. mily máskép állanánk a közrend és köztisztaság érdekében. Mit érnek pedig a szabályrendeletek egész seregei, ha a közönség vagy nem ismeri azokat vagy semmi készsége sincs arra, hogy azok sze­rint cselekedjék is. Ha a rendőrségnek egyes há­zakhoz napról-napra be kell lépnie például, hogy a sarat, havat leseperjék. Ha csak folytonos zak­latással, fenyegetéssel, sőt büntetésekkel lehet egy büntetésnek érvényt szerezni. Ha az éjjeli kapubezárás szükséges voltát például nem lehet egyes polgárokkal megértetni? Ha a tűzvédelemre szolgáló eszközök beszerzését csak nagy ügygyel- bajjal kell eszközöltetni. íme az ilyen dolgokban lehet a közönség valódi segítségére a rendőrségnek. Mennyi után­járás, kellemetlen megidézések, kölcsönös zakla­tások maradnának el, ha a közönségnek helyes érzéke és készsége lenne arra, hogy aminek meg kell lenni, az meg lesz, ha törik-szakad. A sajtónak hivatása ezt az érzéket nevelni a közönségben. Ez az ilyen praktikus lap a „Ren­dőri Közlöny“ is nagy szolgálatot tehet ez irány­ban. De erről majd más alkalommal. Bodnár Gáspár. Az amerikai zsebes. Mint mindenütt a világon, úgy Amerikában is vannsk zsebtolvajok s minthogy Amerikában sok gazdag ember van és több pénz meg alkalom is kínálkozik a lopásra: tehát több és tanultabb zsebtolvajok vannak. Az uj világ nagyobb váro­saiban háromfélék a zsebesek, úgymint az I-ső osztályúak, kik a börzéken, bankokban és nagyobb vasúti indóházakban működnek. Il-ik osztályba a színházban, mulatóhelyeken, vendéglőkben, mutat­ványosok körül és lóversenyeken szereplők tartóz­

Next

/
Thumbnails
Contents