Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-03-07 / 10. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA. jenek; azt kívánjuk és akarjuk hoa;y az iskolák növendékei nemzeti és vallásos nevelésben ré­szesüljenek; azt kívánjuk és azt akarjuk, hogy a magyar nemzeti genius ne legyen idegen sehol a magyar földön, de sőt mindenütt, minden is­kolában, minden tanteremben ott legyen, ott le­begjen az és otthonosan érezze magát; és a val­lásosság szellemét ne űzzük ne taszítsuk ki mint­egy kényszerrel az iskolák falai közül . . . Igenis azt kívánjuk, azt akarjuk és azt követeljük, hogy a mi iskoláink nemcsak tanitő, hanem nevelő in­tézetek is legyenek. Ámde hogy az iskolák ebben az irányban is teljes sikerrel tnüködhesenek, erre nézve ép úgy, mint amott a tanítással, itt is bizonyos kel­lékek kiválhatnak. Ily kellékek szerintem: hogy azi-dudákban magyar tanítók legyenek; hogy tan­könyvekül a tárgy temészetéhez mérten, csakis magyar szellemben írott müvek használtassanak; hogy különösen és fóképen a nemzetiségi vidé­keken felállított iskolákban az ingyenes oktatás hozassák be. Szederkényi Nándor. Mindenütt! Madarász Imre. Azt mondtam különösen és első sorban, végül, hogy a vallásos érzelmeknek ápolásara és fen tartására is gond fordittassék vagy legalább ne legyen az gunytárgyául kitéve az iskolában. Az a kérdés, vájjon ezek a kellékek a mi iskoláinknál feltalnlhatók-e, vagy nem ? Azt mon­dom, részben igen, részbe.1 azonban ezek a kel lékek nincsenek meg. Hiszen a magyarul keve­set, vagy épen nem tudó tanítóknak a szama még most is mintegy 20'JD, azon iskolák száma pedig, melyek a magyar nyelv tanítását illetőleg, meg nem feleltek a törvény kívánalmainak, több, mint 2ÜJ0. Most azt kérdezem, ugyan mikepen remeihetnók, várhatnánk, kívánhatnánk a magyar nemzeti szel lenibén való nevelést ott es azon ta­nítóknál, ahol es kik maguk sem tudnak magya­rul V Hát a tankönyvekkel, hogy állunk? Igaz, hogy a tankönyveket meg szoktak bírálni, éven- kint, egyszer vagy több Ízben szokott a közokta­tási tanács liónyvuirálattul is foglalkozni s valóban Volt már eset ra, hogy több aiia.ualleues tanokat hirditö könyvet ki is tiltott az iskolákból. Deiiát kérdem, nem volna-e czelszefübb, igen t. minisz­ter ur, hogy ha az a bíráló bizottság nemcsak azokat a könyveket keresné, kutatna, a melye­ket ki kell tiltani, hanem azokat is, melyek, mint a magyar nemzed érzelem és öntudat t'elébresz lésére, ápolására és öregbítésére kiválóan alkal­masak ajuiilaiidók s valóban ajánlaná is azokat; sőt hogyha nem volna ilyen könyv, ilyennek ké­szítéséről is gondoskodnékV Éa azt gondolom, hogy ez is egyik igen hathatós eszköze lenne a mi iskoláink magyar nemzeti szellemben való működésének. Nagy fontosságúnak tartóin én is és azt hi- s'ze.n mindenki az ingyenes oktatás behozatalát. Miért is az en nézetem szerint oda kellene tőre elfoglalja a maga helyét. Aztán párolog a forró malacz paprikás illata, pirosük a fehér szalagos fánk, közbe-közbe cseng a pohár, mert az öreg urak az tartják, hogy mindén falat után egy korty dukál vagyis amaz ismeretes szabály szerint: kicsit, kicsit, de gyakran! A vacsora étlapjai nem mondom el, csak annyit biztosra vehetünk, hogy mindenki többet evett a rendesnél, még azok a madár ótű bak- fisok is addig ropogtatták a puszedliket, meg a tortákat, hogy a piskótára mar rá sem néztek s alig győzték végét várni annak a sok dikezióiiak, miket az öreg urak telt pohárral Icezökbe meg­eresztettek a házi urra, meg az ö kedves csalad­jára. Szerencsére azok a bátor jogász gyerekek megkérleltek a ház úrnőjét, hogy ne folytassa tovább az ostromot, hiszen úgy sem bir mar enni senki. Ekkor egy adott jelre mindenki felkel az asztaltól s a linzi asszony kezet száját úgy össze csókolják, hogy szime megsajdul belé. Tiz perez alatt mar rahuzta ismét a czigány azt a jó magyar csárdást, a mitől még az idősebb ember talpában is pezsg a vér s az aranyos kedélyű ifjúság egyik után a másikát járja kivilágos kiviraddg. Jó magasra száll a nap, mire a borlevestől helyrehozott vendégsereg búcsúzni kezd s a csen­gő* szaluikon és kocsikon repülve hagyja el azt a jó melég fészket, hol igazán kimulatta magát kedvére. Úgy van az. Mulat kiki a maga módja szerint. Biky Károly. kednie a közoktatásügyi kormánynak, [hogy külö­nösen a magyarság veszélyeztetett helyein és ál­talában minden olyas nemzetiségi vidéken, a hol a mi iskoláinknak magyar missiót kell teljesíte­niük, arra kellene mondom — igyekezni a kor­mánynak, hogy ott az ingyenoktatás úgy az óvo­dákba, mint az elemi iskolákba behozassák. (Folyt, köv.) Elmereng’és a mult s a jövő felett. — T öredé k. — (Vege) Würtenbergben 1586. Rövid időre történhe­tett, meg a kibékülési egyezmény, mert az egyez­mény eszközlói Rucer es Capico nem vehették rá öehvvtíicz akkori hírneves theologusait: Cal- vint, Fareilt, Virótet oly eoufessio készítésére, mely a wittenbergi egyezménynyel öszbangzatbaii álljon. Wormsban 1540. Itt az 1530-iki augsburgi vallástétel átnézetvén, kijavíttatott s bővít,tét,etr, mert ebben világosan ki volt teve az is: „a mise áltáluk nincs eltörölve, hanem meg nagyobb ahi- tatossággal tartatik meg, mint a katholiitusoknál.“ A wonnsi tanácskozás se juthatott kívánt ered­ményre. Lipcsében 1631. Jelen voltak a reformátu­sok részéről Bergius, Neuberger, Grotius, az evan­gélikusok részéről a szász országi udvari főpap nine és lipcsei theoiogusok Leiser es Hopfner. Bár a ref. theoiogusok mind a két foteléire u. ! m. az úrvacsora es eiórendeiési tanokra nézve I simulva közeledni óhajtottak az evangélikusok­hoz, beszélgetésüknek meg se leheteti óhajtott j köveikezmenye. Thora hau 1645. Eredmény nélkül. Casselbea 1661. ily sok egyezkedési törek­vésnek csalt kevés eredmenye lón, az is nem Né­met, de Lengyel honban, itt ugyanis az 1570 ben a sendomm zsinaton száműzött reformátusok a hussitak és evangélikusok egyesültek. Ha a külföldi régebbi és ujubbi kibékülési egyezkedések oly eredmény nélkül folytak s foly­nak : Erdélyben s Magyar hazánkban sem lehe­tett annyi kísérletek után szerencsésebb produc­tion máig! Leginkább az egyesülés szempontjából tar- j tott nevezetesebb gyüieskedések helye s évszama: (Lásd magy. egyházi reformáczió történetet.) Megyés 1545. Erdőd 1545. ősz elején. Csen- ger 1558. Itt a két protest, egyház külön vált. Enyed. 1564. Itt az egyesítés nagy munkáján fá­radoztak stb. Az ebben tett minden fáradozásnak ered­ményét, a sok tanácskozásnak értelmét csak e i szavak fejezik ki, úgy a mint azt az erdődi zsi- I nat, is megjegyzetie: „nem mindenekben értünk velők egyet." Az óhajtandó egyesülés (unió) megtörénhet- nék, ha a makacs lutherauismus a Melanchton nézet evangyélionii stádiumára juthatna. „Az igaz keresztyéni élet“ a főmomentum a mi ref. egyházunk dogmatikájában s ez az él­tető szellem a Melauchtoiiféle nézet bizonyos részletének is. „A szigorú lutherauismus az üdv dolgában mindent úgy tekint, miszerint az abstrakt hithezi ragaszkodást követeli, ehez pedig a látható ke­gyelmi eszközöknek érdemleges hatást tulajdonit.“ A letelt 381 évnyi idő alatt mint alakultak az egyhazak, micsoda fejedelmi vagy királyi ren­deletek, engedvények bocsátiattak ki, minő ca- nonok, hitágazatok, sytnbólicus könyvek készít­tetnek s milyen általános protest, egyházi törvé­nyek hozattak mind a két prot. testvér egyházban s hogyan, meddig tartattak meg és minő válto­zásokon ineniek azok keresztül máig: egy más alkalommal kívánok ezek felett részletesen szólani. Mi véleménynyel vagyok s mi megjegyezni valók vannak még előttem a régebben vagy újab­ban alakult némely más keresztyén felekezetekre nézve, erről is máskor teszem fel — ha időm engedi —- észrevételeimet. A magyorországi ref. egyházi testület 1882- től 1894 ig használt törvénykönyvé, midőn az ki­rályi szentesítéssel ellátva első ízben megjelent, sok egyház s belhivatalnok érzését habar nem vérmes, de legalább jó reményre jogosítva buz- ditá fel. Hihető is, hogy ha áttekintve azt, mi­szerint annyi évtizedek alatt és múltával csak­ugyan tespedésben siti!edt a magyarországi ref. egyház; egyházi törvényei, régebbi szokásai az idő, a kor kívánalma szerint mar nem alkalmaz­tathattak, a kormányzás s az egyházak ügyei kö­rüli eljárásra nem mind használtathattak, mon­dom, ezeket tekintve s az egyházmegyékben, kerületekben megrögzött vagy pedig divatos szo­kásokat, sajátságos eljárási módokat, specialis törvényeket — mint különféle sugarakat egy pontba hozva — nagyobb megfontolás mellett, higgadt kedélyhangulattal nem bölcseleti, hanem bölcs talentummal lehetett is volna valóban egy általánosan jobb törvényt alkotni; igy a jó re­ménységhez nem csak ambitio, mit sem érő puszta jog, de siker is következett volna. Egyház s bel­hivatalnok szellemileg is előbbre lépeseket tehet­tek volna. De bizony igy úgy állott a dolog, mint mikor a csiga akarna s tudna is haladni és házát is bírná vinni: még is egy helyt vesztegel, mert csigaháza körül mindenfelől veszélyt tapasztal, sót neki ilyenkor még a segítség is ellenség. Mint a tengeri utas midőn most csendes viz tükrén, majd hegyre nőit hullámokon hajózva el- álmólkodik s remegve változatos gondolatokba merül, mig nehány perez leteltével mar a jó re­ménység édesen ringató ölében nyugodtan pihen, a mikor aztán elérkezik a várva vart ezéijához jutás örömórája: úgy engem is s reményiem a velem egy hajón evező mitarsaimat, illetve liszt­társaimat szinte azon jó remény táplál, miszerint a mi mostani nyugtalanul aggasztó helyzetünknek is változnia kell, eljön a várt óra, melyben ha eppen nem vérmes, de jó reménységhez kötött eztílpontunkat utazásunk közt legalább enyhítő s némileg megnyugtató eredménynyel elérjük. A Convent — úgy látszik — az elóhaladás vitorláit már felhuzatvan, legalább a esüggede- zóket remény nyel kecsegteti. Uj egyházi törvényeket kaptunk 1864-ben,. kirenová!tntvnn, mindezen tények, bog}' uj len­dületet nyerünk, biztosabb, kedvezőbb jövő elér­hetésére jogosítanak bennünket. Egyetemes ev. ref. egyházi bajainkon kell itt rendszeresen mielőbb változtatni, segíteni, egy­házi életünkből a lehetőleg minden lényeges dol­got magába felölelő biztosabb rendszer által or­vosoltam! egyházi életünk soknemü ragályos kór- tüneteivel megtámadt beteges állapotút . . . Ennek elérésére nekem teljes reményein van és hiszem, miszerint mar eddig belátták, vagy mindennap jobban belátják az illeiö egyházi s, világi férfialak azt, hogy ezen tarthatatlan egy­házi állapot veszelye nem csak a Itenne munkál­kodó tagokat érdekelheti, de magának az egy­háznak szellemét is megváltoztathatja s lelkét megölheti. Keljen fel hát mindenki, ne csak az a 899/ közpap, keljen fel minden magyar országi ref. világi s papi ember, mert a közöny, a fel sem veves átok szokott lenni a legszentebb czél elé­résében is, a közügy diadalra juthatását gátolja, a nemes lelki munkában fáradozúkat munkájuk közepén, ha testileg nem is, de lelkileg, okvetlen legyilkolja. Erős reményem van, hogy ha voltak, mint hogy voltak a magy. országi protestantizmus egen beborult napok, mégis a Mindenható szele elná- ritotta a sötét felleget, ha volt idő midőn ref. egyházi törvényeink más köntösbe öltöztetni tervbe vétettek idegen kezek által, mégis eredeti jelme­zükben magtartaihaltak: úgy a jelenlegi nem szeretem, tarihatlan állapotot is felváltani fogja egy örvendesebb s dicsoteljesebb jövő nem uiy bizonytalan messze az örökkévalóságban, hanem meg itt e földön is nem sokára. Adja a kegyelemnek Istene, hogy ez a mil­lenáris, 96-ik esztendő, hozza el a nyugtalan szi- vüekuek nyugalmát, a reménykedőknek várva várandó örömét, az általános reménységben óhaj- tozókmik a közös eredményt! Puszta Darócz, febr. 4. 1896. Sárközy lynicz ev. ref. lelkész. Lapszemle. — A Sárospstaki Lapok-han olvassuk a saecularisatiórúl a következőket: „ . . . sem felekezeti, sem állami teljes békesség és békés fejlődés nem gondolható a saecularisátio keresztül vitele nélkül! Ám tartson szemlél akarmely elfogulatlan ember a mi fele­kezeti viszonyaink közölt és combiualja ezeket a felekezeti egyenjogúság kimondott törvényével L A nevetséges képtelenségeknek milyen bosszú lánczolata az, a mi itt nálunk, a vallás-egyenlőség' S és felekezeti egyenjogúság országában uralkodik 1 í Apostoli szegénység egyfelől s a napról-napra való

Next

/
Thumbnails
Contents