Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-02-15 / 7. szám

IV. évfolyam.

Mátészalka, 1895. február 15.

7. szám.

REFOR

LAPJA

EGYHÄZTARSÄDALMI HETILAP.

A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az előfizetési pénz is küldendő : Gyűrtelek (Szaunái' m.)

Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Levőinket csak bérmentvo fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk.

Előfizetési dijak: egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. ügyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők.

Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a roklamáeziők inté- zendők: Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Nyilttér sora 20 kr.

Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton.

I

A protestáns világiakhoz.

Protestáns egyházi életünkben nem egyszer halljuk azon közönséges szólás- módot, ha egyházi ügyekről van szó: az a papok dolga, majd elvégzik azt a papok! Közgyűléseinken az első napokon még teljes számmal vannak jelen a világi képviselők, mert hát a nobile officium azt megköveteli, de a második, harmadik napon már alig marad a tanácskozásnál egy pár világi férfiú, azt tartván a többiek, hogy hiszen úgy is a papok dolga az, elintézni az egyházi ügyeket.

Pedig uraim, a prot. egyház dolga nem pusztán a papok dolga. — Eltekintve az egyetemes papság elvétől, mely szerint a prot. egyházban nincsenek is voltaképen papok, hanem igehirdetők, — eltekintve most a prot. vallás dogmai tartalmától, mely az emberi szív és ész harmóniáját leginkább biztosítja — csak a protestantizmus eszmekörét, teremtő, alkotó erejét, társadalmi befolyását s intézményeit tekintve azt kell mondanunk, hogy a protestáns elveknek sokat, nagyon sokat köszönhet az emberiség s talán a legtöbbet éppen a mi magyar hazánk ! Csak egy tekintet az európai prot. országokra s a szabad Amerikára, meggyőzhet bennünket arról, hogy a protestáns elv egy nagy hatalom. Hatalom a művelődésben, hatalom az erőben. A mint azt igen alaposan megfejtve olvashatjuk a Lavaleye irataiban.

A protestantizmus hazánkban még azonT Á R C Z A.

Egy pár papucs története,

vagy a fösvény többet költ.

— Irta: Vozáry Gyula. —

Valamikor régen keleti országban

Élt egy hírhedt szatócs Bagdad városában;

Bár igen dús volt már a vén kereskedő,

Mégis több vagyonra vala törekedő.

Gazdagsága mellett éhezett, ronda volt,

Kopott köntösének folt hátán foltja volt; Hozzá még oly rongyos, hogy tán lülencz macska Egy egeret abban éppen nem foghatna.

Fejrevaló, szennyes és fakó turbánja,

Hogy őhozzá került, kegyetlenül bánja.

Zsíros volt, kopott volt, színe bizonytalan; Vajh, hány éve vette? kérdezed hasztalan.

Réges-régen vette azt a fösvény öreg,

A legvénebb ember sem mondhatná már meg, — Pedig lakik elég Bagdád városában —

Mily sziuii volt ez a turbán uj korában?

De bármily szennyes volt rajta köntös, turbán; Papucsához képpest mindez még csak hagyján, Ugyan csak rengeteg nagy vidék Ázsia,

Jly papucsot még ott sem lát senki fia,

Nehéz vasszögekkel verték ki a talpát.

Biz elszörnyüködnél, hogy ha te azt látnád,

Felső bőre pedig vala annyiféle,

A hány egymás fölé tiz év alatt fére.

Mert már éppenséggel tiz éve, hogy hordja, Azért oly tömérdek a papucsnak foltja. Mindegyik vargája Bagdád városának Rajtahagyta nyomát keze muukájának.

Foltot vetve foltra dolgoztak a vargák,

A sok diríb-darab bőrt hogy összetartsák, Édes jó olvasóm hát elgondolhatod,

Hogy ez a lábbeli jó sok kilót nyomott.

Híres, nevezetes lön a fukar boltos,

Kinek öltözete vala mindig foltos;

A városban nem volt gyermek, asszony férfi, Ki fösvénységéről nem tudott beszélni,

Ösinerte mindenki piszkos fukarságát,

Utálták, gyűlölték lelke sivárságát; Példabeszéddé vált és gunytárgygyá leve Kászem viselete, mert ez volt a neve.

Ha láttak valamit csufidomtalannak,

Esetlen dolognak, szennyes-formátlannak:

„Ez Kászem papucsa!“ rámondották tüstént, így bélyegezték meg a czudar vén fösvényt.

Egyszer a vén Kászem a piaczon sétált,

Hát im egy áruló neki edényt kínált. Megtetszettek neki a kristályedények, Megvette, mert értük csekély árat kértek.

Pár nappal ezután értésére jutott,

Hogy egy keuőcsárus végképp tönkre jutott.

S fele áron ad el finom rózsavizet.

Megveszi, mert érte kis összeget fizet.

Örvend a zsugori olcsó vásárlásnak,

Szokását feledi áldomásadásnak.

„Jobb lesz most, gondolja, ha fürdeni megyek, Legalább megmosom rég petyhüdt testemet 1“

Megy hát a fürdőbe, ér a fürdőházba,

Nehéz papucsai kattognak utána:

Hangzik a kőlépcsőn a papucs lármája, lm egy ismerőse ott szembe találja.

Az ismerős mosolyg és meg nem állhatja, Hogy ne szóljon neki ekképen biztatva.

Ócska papucsaid nyugalomba tenni Ideje volna már és újakat venni !„

Felel a zsugori: „Már több esztendeje Azon jár az eszem és törődöm vele.

De a mikor látom ezt a két jószágom.’

Őket eladni még nagyon is sajnálom.

Hisz ezek nem éppen oly rosszacskák,

Hogy a szolgálatot, többé ki uem állnak !a És indult fürdeni. Éppen az időbe’

Bagdád bírája is elmeut a fürdőbe.

Kászem fürdés után az öltözőbe lép,

Mivel ö érkezett a bírónál előbb.

A vén zsugori most fölveszi ruháját, iá híres papucsába csúsztatná a lábát

De másik pár papucs volt ott, nem az övé, Amaz ismerős adá azt, úgy hívé.

felül állam fen tartó és művelődési tényező is volt a múltban, mint lesz a jövőben is. Nem lehet azt eltagadni, hogy a prot. vallás és a magyar alkotmány, a prot. egyház és a magyar nemzet édes testvérek voltak mindig e hazában. Együtt szenvedték az elnyomatást, az üldözést, együtt harczoltak a szabadságért. A protestantizmus a nehéz időkben sziklavára volt a magyar alkotmányosságnak és még az lehet a jövőben is. Mint művelődési tényező, a ! nemzeti műveltségnek, nyelvnek, irodalomnak nevelő dajkája volt. A magyar protestantizmus azon kezdte, hogy alsó, j közép és főiskolákat állított. Mert a Nagy j Lajos és Hunyadi Mátyás által alapított iskolák már akkor mindenestől elpusztultak volt. Az irodalom mezeje annyira el- kietlenült, hogy a reformátió előtt 50 évvel nyomtak könyvet Magyarországon. A protestántizmus azon kezdte, hogy könyvnyomdákat állított és magyar nyelven szólaltatta meg a tudományt. Magyar biblia zsoltár, káté, magyar nyelvű isteni tisztelet által állott őrt a nemzeti műveltség | bölcsője mellett. És ma is a protestántiz- jmus a legerősebb oszlopa a magyar mü- ' velödésnek, irodalomnak, tudományosságnak. Büszkeséggel mutathatunk a magyar ■ költészetre, tudományos és szakirodalmunkra, akadémiánkra — mindenütt aránylag 1 túlnyomó rész jutott ki nekünk.

Ha ezek igy vannak — a mit tagadni nem is lehet — vájjon azt kell-e monda- j ltunk, hogy a prot. egyház dolga a papok

dolga ? Hát nem minden igaz magyar embernek kötelessége-e támogatni azt a nemzet fentartó elvet, azt a művelődési tényezőt, melyet mással pótolni szinte lehetetlen?! nem kell-e még más felekezetbeli magyar embernek is erősbiteni ezt a sziklavárat, mely egy második ezredév csapásai között is lehet még mentsvára a nemzeti ideáloknak? Ha a prot. egyházat mint üdviutézményt a papokra biznók is — de mint szivünkhöz forrott nemzeti intézményt nem kell-e fejlesztenünk s meg- erösbödve adnunk át utódainknak? Nem drága örökségünk-e az, melyet apáinktól öröklénk s melyért őseink annyi drága vért ontottak ?

Önökhöz szólok, világi rendű hitrokonok ! Ha önök nem fogják hathatósan támogatni a prot. egyházat, akkor az nem í fogja misszióját betölthetni. Ha önök egy- j házunk ügyeit a maroknyi papságra hagy- jják, ezek egymásután dőlnek ki a mun- I kából, anélkül, hogy a czélt meg is kö- | zelitenék. — A magyar prot. egyház nem terjeszkedik. Statisztika igazolja, hogy a törzs magyarság nem szaporodik kellő arányban. Ennek a nemzetnek a magva, a református magyarság számban nem emelkedik. Sok tennivaló néz reánk, hogy e nemzeti bajt elhárítsuk. De én most csak egyházi szempontból állítom önök elé a kérdést. Akarják-e, hogy a magyar | protestantizmus — mint más prot. országokban — nagygyá, erőssé, hatalmassá, [műveltté tegye e haza népét? Ha akar-