Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-02-01 / 5. szám
R E F 0 R M A T E S O K L A P J A. sziták, hugonották véres árnyai, a nápolyi gályarabok siralmai, annyi más keserves üldözések rettenetes bizonyságot tesznek az uralkodó vallás embertelen pogánysága mellett. Ki kell törülni az uralkodó vallás fogalmát a lelkekből. A vallás — és éppen a keresztyén vallás — nem arra való, hogy az által egyes emberek uralkodjanak a világ felett. A kér. vallás szabadságra és nem szolgaságra hívja az embert. A vallásnak szolgái nem lehetnek fejedelmei az egyháznak, a Krisztus egyházának. A valódi keresztyén egyház a szabadságnak, igazságnak, szeretetnek, testvériségnek földi országa, melyben a hierarchiának helye nincs. A papok ne uralkodjanak az Urnák örökségén! Magyarország egy nagy lépést tett a jogállam eszménye felé, midőn a vallás- szabadság elvét törvénykönyvébe iktatta. De magának a társadalomnak még évek s talán évtizedek kellenek még, míg a vallásszabadságról tisztult fogalmai lesznek. Az előjogok, miket egyik egyház a másik felett bir, még sokáig akadályozni fogják a vallásról és egyházról való fogalmak megtisztulását. Ha majd a vallás és egyház felszabadul azon lánczok alól, 'melyek azt a földhöz s a föld javaihoz iánCzOlják, ha majd ä vallás nem e földön keresi á maga jogait, ha majd a vallás Szolgái nem uralkodni, hanem szolgálni kívánnak embertársaiknak, ha nem lesz többé uralkodó vallás: akkor fogjuk tiszafán megismerni a Krisztus vallását s követni kész szívvel magát a Krisztust.- VLapszemle. ' E rovatunk ma szerfelett kibővült Lapunk 1 terjedelméhez képest, de úgy gondoltuk, hogy " ülvásóihk közül kik a különféle napi lapokat nem ■ olvassák, szolgálatot teszünk, ha a reánk, protestánsokra vonatkozó fontosabb czikkeket a napi , lapokból, megismertetjük. A Kaás Ivor „Nemzeti Újságjában megjelent czikket ííefn kivonatoljuk, adjuk a maga egészében, úgy az'érdekes. Csak azt jegyezzük Korkotyán, Padlutka, Hajnal Zsuzsi, Virág Lidi, 'Skornyák, Vakarcs a harangot félreverik)- - - Nép (Csicsókához) Mi a baj? mi történtV beszéljen! Csicsóka j. Csak képzeljétek el fcigyelmetek! Belényesi uramat meggyilkolták, ott fekszik elterülve a földön, a kis kert felől eső szobában. Vasas ládája, melybep pénzét, kontraktusait tartotta, széjjel van hasgatva. Én vettem észre legelőször a borzasztó gyilkosságot, ki a méhesben aludtam, ott várakozva a faluban kószáló Miklósra. Midőn a , szobábjui levő dulakodásra, zajra felébredve berohantam, már csak az öreget találtain a földön elterülve és meghalva. Miklós a mint haza jött s megpillantó apját, rögtön elájult; alig tudtam életre locsolni. Gaz Mózsi (kezeit tördelve) Burzasztó! burzasztó! iíyen még suha nem türtint e nemes küzsigben. Skornyák (a néphez) Van é faluban halottkém ? azopnal meg kell vele vizsgáltatni a hullát, hatha csak tetszhalott az öreg? 1 , Csicsóka (Vad Miskára mutat) Éppen itt van ni ! Vád Miska komám a községi „halálbiró“ ! A komám nagyon szakértője e hivatalnak, mivel a regementen trombitás volt. Mig e hivatalra nem emeltük, addig meg ö volt é község magyar királyi csizmadiája. Skornyák Akkor meg kell vele vizsgáltatni a hullát és ti bíróságnak jelentést kell tenni. Na! jöjjenek, -menjünk. Mivel Belényesinél éppen hezitálni aka-* rok, bemegyek éu is. Jöjjenek minél többen és Hezitáljanak4 '«•: ..in- i iát«» i ,iL (Bemennek a Belényesi házába többen, több kiváncsi fehércseléd, Skornyák, Vad Miska, Csicsóka, Piski Berti, Korkotyán, Padlutka, pár le- géuy, s több utczái gyermek) Gaz Mózsi (a néphez) Burzasztó türtiuet; micsoda impusztor követhette el e gyilkusságut? (visszajönnek Belé- nyesitől Vad Miska, Piski fejeiket esóválgatva s több nő a gyermek s a nép Vad Miskát körülfogja.) Gaz Mózsi (Vad Miskához) Na hát! mit látutt kheud beszéljen! Vad Miska (tudakos arczczal) Punktumus akkurátossággal végeztem őfelsége a király nevében az szakértői eljárást az hulla irányában és azt konstatálhatom az hulla qualitásáröl, miszerint erőszakos halál signaturai spektáhatók az koponyán; mivel az koponyába a jobb fül tövén, egy hosszú léczszeg van benyi- tolva. (Szörnyüködés, a nép fejét csóválja, sugdosnak.) Tizennegyedik jelenet. (A háttérből Paczal Borit kiséri két csendőr, Paczal Bori nyakába lábánál fogva egy pulyka van kötve. A nép egy része Borit neveti, többen meg Vad Miskát fogjak körül, ki fontoskodó arczczal néma beszédet folytat, kezeivel magyaráz a nepnek. A Belényesi udvarán dobszó hallatszik, Skornyák kiáltja: „kétszer! ki ad többet?“) Harcsár (Paczal Borihoz) Jaj! te Bori — már megint loptál? Mikor térsz mar az Istenhez ? hiszen nem vagy már mai csirke?! Paczal Bori kihívó orczátlansággal) Nem az itt most a kérdés hallja kend, hanem azt kutassuk,-ki gyilkolta meg Belényesi uramat? Vessünk rostát! a kire a rosta fordul: az a gyilkos. (Az udvaron belől hallatszik Mikfós szava: „Ki az udvaromról zsiványok, rablók!“ Kondomé Bizony hallatlan eset! lábánál fogva kellene a gyilkost felakasztani. Ugyan micsoda gaz ember gyilkolhatta meg szegény öreget? Harcsár (kalapját leveszi, áhitattiil) Az igazságos Isten majd kivilágositja azt! Bizzuk ő reá. (dulakodás, zaj hallatszik a Belényesi udvarán, Miklós kiáltja: „ki az udvaromról gazemberek !“) .Tizenötödik jelenet. (Skornyák kirohan a Belényesi udvaráról, utána fedetlen fővel, kézé béli’ fejszével Miklós s kergeti pár vasvillás legénynyel együtt Slíornyá- l kot végig az utczáu, mig végre eltűnnek a ruesz- szeséglien. Korkotyant s Padlutkát, kikAiátukon a kendőbe kötött dohányt czipelik, Csicsóka til- I dözi vasvillás emberekkel. A nép a fináncz-októl ja dohányt elveszi, azt csomónként szétkapkodják, a kendót pedig a Belényesi háza kerítésére lökik. Csicsóka kiáltja: ..zsákba fináncz/“ s a Be- lényesitől kihozott zsákokba a finánezokat bele- bujtátják s a zsákok száját bekötik. E jelenet ' alatt Epres Klári a kutnál ácsorog kezeit tördelve, bámulva a Skornyákot üldöző Miklós után. ; A nép a zsákokba bujtatott finánezokat a kúthoz ■ hengergeti) - • w /.. 1 sÁ Epres Klári (a kuttól előre jőve, a kerítésen a kendőt megpillantva, örömmel odaugrik s a kendőt felkapja) Ni ni! ez meg az én elveszett nagy keszkenőm ! Legyen hála érette az Istennek! * Paeaal-Bori (előmviépkárörömmel Klárihoz) meg előzetesen, hogy Ka as Ivor báró volt az,! aki a Lepsényi fogadtatása alkalmával a fran-1 cziskánus barát kocsijának a bakjára ült s onnan nagy kendő lobogtatással jelenté az utcza népének, hogy a nagy martyrnák most ő a bakon ülő fullajtárja! Tehát a szives olvasó e szerint értelmezze az alább következő klerikális izü czikket. A ,Nemzeti Újság“ Kaás Ivor-féle czikke eképen hangzik: „Romlásnak indult hajdan erős magyar! — a protestantizmus válságos helyzetbe jutott. Tanúsítja ezt mindkét felekezetenek panaszos kérése a kormányhoz, hogy rajta segítsen. Az evangélikusok egyeteme küldöttségileg uegyszázezer i forint évi segélyt kér szegény lelkészet fizetésének nyolczszáz forintig kiegészítésére, papjai és tanítói nyugdíjazására, közkormanyzati költségeire s szegény egyházainak segélyezésére, kivált, hogy az újabb törvényekkel az egyházakra rótt tanügyi kötelezettségeiknek megfelelhessenek. A református egyház pedig a szegény lelkészeknek szub- vencziókepen adott százezer forintnak a kormány által való kiosztását nehezteli és az autonómiára hivatkozással ezen összegnek egészben a konvent- nek átadását kéri, hogy annak kiosztása ezen egyházi hatóságra bizassék. Ezenkívül pedig a protestáns „Oralló“ czimü lapban s egyéb szakközlönyökben és politikai újságokban az 1848.: XX. törvényczikk végrehajtását sürgetik, egye- i nes hivatással az egyházpolitikai törvények áltál okozot anyagi károsodásra, tehát a református ' egyház számára is az államtól nagyobb mérvű anyagi áldozatot követelnek. I Valóban a protestáns egyházak helyzete szegénységből ínséges állapotra,fordult. -A valóság felismerésével sohasem zárkóztunk el a szegénység követelményeitől, mely ezen egyháznak nemzeti és kulturális hivatásuk teljesítését meguehe- I ziti, annál kevésbbé hunyhatunk szemet a beállott I Ínség előtt.— Illetlen volna szemökre vetnünk, hogy maguk az okai sorsuk roszabbraforduitunak mivelhogy az uj egyházpolitikai törvényeket önmaguknak köszönhetik, hiszen senki náluknál jobban nem tudhatta, hogy ezek stoláris jövedelmeik j nagy részéfől egyházaikat és papjaikat megfoszt- i ják. Önkéntes áldozatkészségüknek következnie-! nyeivel állunk tehát szemben. Ez persze semmit sem változtat azon, hogy, habár minden saját akaratjok szerint történt, dogmáik nem sérttettek és hazafiás meggyőződésüket követhették, panaszaik „a protestáns papi nyomorról“ igazak ne legyenek. Mert akinek kevés van abból ha keve- ; set vesz is, sokat veszt, már pedig a dolog ter- jmészeténél fogva senki többet a protestánsoknál Istólában el nein vesztett. A rövid tapasztalás! ' megmutatta, a mi előre látható volt, hogy á pro- j testánsok fogják legkevésbbé igénybe venni lel-1 készi hivatalaikat, mihelyst a polgári törvények őket ezen kötelezettségeik alól feloldották. Okát e jelenségnek kitalálni könnyű: egy az, hogy a protestáns nép amúgy is egyházi fizetésekké túl lévén terhelve, nem szívesen fizet többet, mint ami reá kirovatott s amit végrehajtás terhe alatt fizetni kénytelen, teliét könnyebbségnek vettél ha a templom elkerülésével a fizetéstől is szabadulhat; a másik ok pedig lélektani s azon felvilá- gosodásbrn rejlik, melyet a protestáns néptanítók, de sőt maguk a papok Is terjesztettek a nép között s .mely a vallásos felfogásnak és gyakorlatnak uem vált előnyére. Ameddig a törvényes kényszer tartott és a népnek szüksége jelenleg azonban hirtelen nagyon érezhetővé vált a protestáns lelkészekre és egyházakra nézve, hogy volt a papra addig a modern tanok és felfogás a stoláris jövedelmekre kihatással nem bírhatott, híveik leszoktak a régi áj tatosságról és templouí- bajárásról. Igen jól .gyanította ezt Kiss Albert, midőn a buzgósag hiányát pótolhatni vélte azzal, hogy, a protestáns vallásból kilépők egyházi tartozásaikat éveken át viselni köteleztessenek, ami a vallásszabadságról szóló törvénybe be is iUtátlátott ; mert úgy okoskodott, hogy arra ezen felvilágosodott polgárok kevésbbé lesznek hajlandók, hogy a katholikus vagy görög hitre áttérjenek, melynek dogmáit meg kevésbbé hiszik, mint például a Szentháromságot, de mivelhogy nagy hajlandóságuk van semmit sem hinni és mit sem fizetni, a felekezetnélküliseg csábításai ellen kell •a -protestáns egyházakat megvédelmeznie. A gyakorlat azonban még sokkal roszabbat mutat, mintsem ö és mindazok, kik vele együtt éreztek éa cselekedtek, gondolták és amire számítottak. Innen magyarázható meg, ha az „fÖi^lló*- ban olvasom, hogy „már nagyon elég volt a radikális egyházpolitikából'; a' „Szentes és Vidéke* pedig: „A reformátusok pusztulása“ cziihmel fölpanaszolja, hogy: „a református házasfelek égy nagy százaléka nem megy el .a.polgári házasság- kötés után a templomba kikérni a papi áldást is házasságára, nem pedig azért, mert a polgári házasságkötést törvényesnek tudja mindenképen, fizetnie sem kell érte semmit, holott a mi papjaink nem engedik el a házasulóknak a stólát, pénzért pedig nem mindenki szeret egyházi áldást vásárolni. Hogy az ilyen házasfelekben azután megrendül a hit és kivesz szivükből a valláserkölcs s hogy ezek gyermekeiket sem fogják hithűségben nevelni: ez csak természetes.“ Folytatjuk az idézeteket, mert érdekes tanulság ez is: „A nagyobb baj az, — úgymond — bogy a vegyes párok meg, hol református és katli. közt történik a házasság, a polgári házas- 1 ságkötés után igenis elmennek a katholikus temp- j lomba, egyre-másra adogatják a reverzálisokat j annák az egyháznak, mely anyagi haszonlesés
