Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-01-25 / 4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA.

(Gal. I. 8.) — Ha ezt az evangyéliomot feltalálhatnám a romanismusban, nem mondanék le egy olyan állásról, a mely nekem — a kellemes és könnyű élet anyagi előnyei mellett — a világban kiváló tisztességet biztosit. Ha nem hinnék, meg- j próbálhatnám, mint annyi más, hogy öszhangba hozzam hivatásom teendőit a casuistika.subtilitá-! sai által megnyugtatott lelki ismerettel s nem tenném ki magamat azoknak a szidalmaknak és gyűlöletnek, a melyek talán hitem őszinteségének következményéi lesznek. De úgy hiszem, jobb szent Pállal azt mondani: Quae mihi fuerunt lucra, haec arbitratus sum proprem Christum det- rimenta (Fii. 111. 7.) —- Egyszóval: én meg vagyok győződve, hogy egyedül az evangyéliom j fogja megmenteni a modern társadalmat; meg vagyok győződve, hogy a kateebismus nem helyettesíti az evangyéliomot; ezek fótisztelendö úr, amaz elhatározás indokai, melyre ma eszem és szabadságom teljes birtokában lépek. -- Híven hivatásomhoz, életem hátralevő részét Isten szolgálatának fogom szentelni, nagyút örülve annak, hogy ezentúl Megváltómat az ö szavaihoz híven és menten minden emberi félelemtől fogom hir- dettetni. — Kijelentem önnek, hogy ezt a levelet közzé fogom tenni abban az esetben, ha szukáé-, gesnek fogom látni, hogy barátaimnak magaviseletéin e loyalis magyarázatát adjam. — Fogadja: fótisztelendö ur, tiszteletteljes érzelmeim nyilvá-j nitását, melyekkel maradok az ön szolgája és j testvére J. K.-ban.*

Eddig a levél, mely világot vet arra a lelki' harczra, melyet a gondolkodó papnak a katli. egyházban önmagával vívni kell. „Katholikusra nézve a bit abban áll, hogy elhigyje azt, hogy hinni kell.“ Ezt mondja az az előkelő francziaj pap, ki 20 évig tanította a római hitet. ;

Lapszemle.

— Az Örállóban Ujfalussy Béla igen érdekes czikket ir a ,Szekulárizáczió“-ról. Közöljük belőle a következő szelmelvényt:

„Egyházpolitikai törvényeink nagy és fontos lépést képeznek ahoz, hogy hazánk demokratikus elveken álló nemzeti állam legyen — e törvények behozatalában, becsületes részt vettünk, tudtuk, hogy áldozatot kell hoznunk, mint felekezetitek meghoztuk. Tettünkért nem kértünt, ma sem kérünk jutalmat s a mikor az 18-18. XX. t.-cz. élet- beléptetését, sürgetjük, kívánjuk, követeljük; a mikor felhívjuk a nemzetet, hogy e törvény élet- beléptetésével teljesítse becsületbeli kötelességét

— nemcsak felekezeti, de nemzeti és hazafiui érdek vezet bennünket.

Igen, mert hisszük, érezzük, sőt tudjuk missziónkat, tudjuk, miszerint arra, a mit a haza minden igaz fia kell hogy kívánjon, arra, hogy Magyarország úgy törvényeiben, mint társadalmilag demokrata és nemzeti állam lehessen — szükséges magyar vallásfelekezetünknek nemcsak a fennmaradása, de felvirágozása is s hogy ez lehető, legyen, — ha az 1848. XX. t.-cz. hozva nem volna — azt a nemzetnek ma kellene meghoznia.

Valahára politikai napi lapjaink is érezik e törvény életbeléptetésének fontosságát, szükségét halaszíhatlan voltát s a „Magyar Hir!ap“-ban György Endre oly kifogástalanul kürvonalozza jogos és törvényes kivánatainkat, hogy azokhoz sem hozzá adni, sem azokból elvenni valónk alig lehet; s a lapok közléséből látjuk, bogy áliam- férfiaink egy része azon okból ellenzi az 1848. XX. t.-cz. életbeléptetését, mert az, maga után fogja vonni a katli. klérus kezén levő nemzeti javak szekulárizáczióját.

E czikkre vonatkozólag György Endre szintén kifejté saját, igen helyes véleményét, de mindezektől eltekintve kérdeznünk kell: a szekularizáció kérdése oly valami államférfiaink előtt vagy legalább azok egy része előtt, mely miatt a nem zet adott szavát be nem válthatja?

A klérus kezén levő óriási nemzeti vagyon kérdése — bármint óhajtják azt sokan halogatni,

— előbb-utóbb meg fog oldatni, e megoldást nem mi protestánsok, de maga a klérus, ennek ultra- montán része sietteti.

Samassa kezén jó ideig ott hagyná azt a nemzet, mindaddig, míg a jogos kézbe vételt az államisággal halaszthatatlanná nem teszik -— de a Zelenyákok kezében e fegyvert jól felfogott érdekéb n tovább nem hagyhatja még akkor sem, ha Magyarországnak egyetlen protestáns lakosa sem léteznék.

A feudalizmussal szövetkezett ultramontán klérus sietteti a szekularizációt, nem az 1848. XX és ha ezelőtt felszazaddal alapos oka volt a nem protestáns Vukovitsuak nyilvánítani, „mert a kath. daczol minden közhatalommal, minden törvéuynyel. Azért mert nagy birtokaiban elhízza

Igen! tudjuk hol lelte kend, a Gaz Mózsi dohánypajtójából lopta ezt kend ; a béres nyomába igazított kendnek. Mi és a magas kincstár nem ismerünk kegyelmet. Megnyuznók kendet, ha éppen anyánk volna is. Keiül meg akarta lopni a magas kincstárt. Kend egy hazaáruló, egy rabló.

Paczal Bori

Hiszen instálom az urakat, az állam is rabló ! mert elrabolja a legényeket katonának. Az én fiamat is elrabolta, nem tudtam kimmitesite- ni, mivel nem tudtam pénzt adui a sorozó doktoroknak.

Korkatyán (újra oldalba löki Borit)

Ne diskuráljou kend, ha részeg és bolondokat I Minket ilyen ostoba beszéddel kifizetni nem lehet. Vagy fizessen kend 51) forintot, vagy ülni fog kend egy fél esztendeig.

Paczal Bori

Uraim ! se testem, se lelkem nem ér 50 forintot.! Vegyék el a szőkét, meg a barnát. Ve-j tésem meg a sutban vau. Ha becsuknak, alázatosan megköszönöm, legalább kosztolnak, meleg, szobában heverek ; a börtönben gondomat viselik,! úgy is majd elveszek éhen. Hozza vagyok en mar szokva a község kosztjához. Hiszen uraim! énnálam sokkal boldogabbak, nagyságos, inéltú- ságos urak is megraboiják olykor az államot, a mint a vásárokon hallottam. I

Korkotyán (ismét oldalba löki Borit)

Fogja be kend a száját! mondtam már s ne politizáljon. Nincs kendnek ahoz való esze. Hosszú haj, kurta ész! érti kend? (Padiutka ez alatt a batyu tartalmát vizsgálván, kihúz abból egy literes üveget s kóstolgatja.)

Padiutka

Ni ni! van itt még a dohány közt egy üveg- szesz is. (kínálja Korkctyánt s isznak) ezt is lelte kend, vén tolvaj?

Korkotyán (örömmel)

Hahó ! negyeit fokú finom szesz! Ez is csempészett czikk! Ezért is ülni fog kend pár hétig. (A tinanezok egyre kóstolgatják a szeszt)

Paczal Bori .

Uraim ! legalább egy kortyot hagyjanak a számomra, úgy is csak az ital tartja bennem a párát.

Korkotyán

De mondja csak kend! mi a kend neve ? hadd Írjam fel! (noteszt vesz elő)

I Paczal Bori

A rósz világ elnevezett Paczal Borinak, mivel az apam a paczaltól fűlt meg; valódi neve met pedig egy közeli atyámfia égbekiáltó bűne miatt nagyon szégyenlein megmondani.

Padiutka

Mondja ki kend bátran, ne szégyelje! név nem teszi az embert.

Paczal Bori (magára'keresztet vet)

Görgei .Sára!

Korkotyán (elálmélkodva)

Görgei Sara? Na akkor igyék kend! (oda neki az üveget) és mivel mi, mint a magas kormány közegei, e dicső név előtt, meghajtunk, menjen kend Isten hitével és arra kérjük, hogy ez ecetről soha ne szóljon senkinek.

Paczal Bori (félre)

Na ezt ugyan jól kifundáltam ! ezeket ugyan jól rászedtem. Majd valódi nevem megmondom, oly bolond vagyok, mikor finaneznak nincs mit hinni, (elkullog, a tinanezok pedig a batyut belakik a Belényesi háza nyitott ablakán s részegen beténferegnek a korcsmába)

Korkotyán (menetközben)

Na ez a dohány drága lesz! itt lesz mit markolni.

Vége köv.

adja

magát“: ma százszorta több okunk van ugyan ezt mondani s a nemzet, többsége, az a világi elem, mely ma mindazt a terhet viseli, melyet a klérus kezén levő nemzeti vagyonnal kellene viselnie — öntudatra ébred és leszámol évszázadok visszaélésével.

E visszaélések ellen lehetetlen, hogy a ko.* szelleme fel ne lázadjon.

Igaz, Róma ma, is elég nagy hatalom, elég merész, szembeszállni mindennel, mi az emberiség előhahulására vezet — de tudnia kellene a világtörténelem törvényét; „Semmi hatalomnak nem adatott meg, úgy belemarkolni a világrend kerekének küllőibe, hogy legyőzze a korszellemet. “

— A Magyar Állam az ág-, ev. egyház memorandumáról azt mondja, hogy „az evangélikusok előállónak a szaldirozott számlával, hogy fel- I vegyék a kormánytól jóakarata támogatásuknak méltó diját.“ „ezelőtt kaptak évi húszezer forintot, ez összeget az idei évre felemelték hetven- négyezer forintra, de mivel evés közben szokott megjönni az étvágy, hivatkozással az 1848. évi XX. t-czikkre, most állami segélyezés czimén évi négyszázezer forintot követelnek . . Az evangélikusokat követni fogják a helvétek, a katho- íikusok, az izraeliták a jogos kárpótlásért s. az ország, mely már most is roskadozik az adók és állami terhek sokasága alatt, fizethet egy oly intézményért, mely szivének örökre kelletlen marad . . .“

Roskadozik igen, az ország népe az adók terhe alatt. De hát van ennek az országnak mintegy 300 millió forint kulturális tőkéje az úgynevezett egyházi javakban . . Lassanként lépeget az idő, mikor azt a tőkét gyümölcsöztetni fogja az állam a kultúra javára. Virrad lassanként, de azt a „M. Á.“ nem látja. A vaknak nem virrad meg soha!

Irodalom.--A dunamelléki eu. ref. egyházkerület Budapesten 1895. szopt. 24-én tartott egyházi értekezletének emlékkönyve. — Az értekezlet megbízásából szerkesztette Szöts Farkas, az értekezlet titkára.

Ily c/.imen jelent meg a testvéregyházkerület értekezletének 60 lapból álló emlékkönyve, a következő tartalommal: 1. Az ifjúság vallásos nevelése, különösen a vallástanitás. Komáromig Lajostól. 2. Missiói utazó lelkészség felállítása* Szabó Aladártól. 3. A lelkészárvák szeretetházá- ról. Pesti Elektől. 4. Titkári jelentés Szőis- Farkastól. 5. Az értekezlet naplója. Hamar Istvántól.

6. Kimutatás az adományokról. 7. Nyilvános számadás.

Az értekezlet lefolyását s annak tárgyait- annak idejében olvastuk a Protestáns-hói, de igy füzetben ismét átolvasni nagyon tanulságos. A titkári jelentés szerint a dunameiléki egyházmegyék jó késön kezdték szervezni az e* m. értekezleteket, úgy szólván csak a kezdet kezdetén vannak még most is azzal. Hanem igyekeznék után pótolni a mulasztást, fókép a vértesaljai, somogyi egyházmegyékben. A kerületi értekezleten is a vidéki lelkészek csak kevesen jelentek meg. Egy évi költsége volt az értekezletnek 03 fit. Pénztári állománya 112 frt 89 kr*

— „Filléres Füzetkék“' vállalatát indította meg Debreczenben a „Gönczy-egyleí.“ A rendkívül olcsó es jó füzetek három olvasóközönség számára három külön sorozatban szerkesztvék: az I. sorozat (piros füzetkék) a gjeraiekek olvasmányait, a Ii. sorozat (fehér füzetkék) a nepies elbeszéléseket, a Ili. sorozat (zöld füzetek) a nevelési szakkörök és a müveit családok olvasmányait terjesztik. A 8-adrét füzetek ára átlag ivenként az I. sorozatban 7 filler, a II. 5 tiller, a III. 10 fillér. Előfizetés 20 Ívre, füzetenként bérmentve küldéssel: i. sorozatra 1 korona 40 fillér,

II. 1 korona, III. 2 korona. — A legmelegebben ajánlható „Filléres füzetkék“ sürli egymásutánban jelennek meg; most mindegeik sorozatból egyszerre 3- -3 tüzet küldetik szét.